Könyvekről mindenkinek

 Rutger Bregman:Emberiség című könyve lényeges,mint a víz,mint a só. Talán nem túlzik,ha azt írom:a 2020-as évek egyik legjelentősebb könyve ez. Tartalma sokrétű,szemlélete minden Kedves Olvasót az eddig megszokott paradigma módosítására ösztönzi. És persze a végkicsengés,az bizony lelket vidító. Az alábbi könyvajánlóban megpróbálom egy olvasói szempontrendszer,attitűd felől közelítve összegezni Rutger Bregman könyvének tartalmát,előre közölve,hogy létezhetnek más értelmezési keretek is. Az alapkérdés az,hogy kinek volt igaza:Hume-nak vagy Rousseaunak?Hume,az angol felvilágosodás kitűnő filozófusa azt állította,hogy az ember eredendően rossz. Rousseau,a 18.századi francia felvilágosodás egyik legnagyobb és talán legismertebb gondolkodója pedig azt írta,hogy az ember eredendően jó. Bregman szerint utóbbi igaz. Antropológiai és régészeti kutatásokra hivatkozva állítja,hogy a vadászó-gyűjtögető,illetve a nomád életmódot folytató enber kerülte az erőszakot. Az Australopithecus-leleteke...

A könyv alcíme: Hasznosítsuk újra a tegnapot! Boyd és Zimbardo a világ szociálpszichológus-szakmájának meghatározó alakjai. Mindenki ismeri Zimbardo híres börtönkísérletét, melynek során önkéntes őrök szadista tetteket követtek el önkéntes foglyokkal szemben...Az Időparadoxon ennél jóval szelídebb, ám véleményem szerint fontosabb témát taglal: miként tekint az ember az időre? Hogyan dolgozza fel múltbéli sérelmeit, miként őrzi meg a múltban keletkezett szép emlékeit, mennyire törődik saját jövőjével, hedonista vagy fatalista módon tekint-e a jelenre? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel naponta szembesülünk. Éppen ezért azt gondolom, válaszaink is bonyolultabbak annál, mint amelyeket Zimbardo és Boyd felvázol. Az emberek nemcsak egy időperspektívában élnek. Nincs olyan közöttünk, aki a múltra csak pozitívan vagy csak negatívan tekint. Az emberek- Zimbardóék sugallatával ellentétben- képesek arra, hogy tudatosan rendszerezzék múltjukat, elválasszák abban a jót és rosszat, ugyanakkor képe...