John Boyd- Philip Zimbardo: Időparadoxon
A könyv alcíme: Hasznosítsuk újra a tegnapot!
Boyd és Zimbardo a világ szociálpszichológus-szakmájának meghatározó alakjai. Mindenki ismeri Zimbardo híres börtönkísérletét, melynek során önkéntes őrök szadista tetteket követtek el önkéntes foglyokkal szemben...Az Időparadoxon ennél jóval szelídebb, ám véleményem szerint fontosabb témát taglal: miként tekint az ember az időre? Hogyan dolgozza fel múltbéli sérelmeit, miként őrzi meg a múltban keletkezett szép emlékeit, mennyire törődik saját jövőjével, hedonista vagy fatalista módon tekint-e a jelenre?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel naponta szembesülünk. Éppen ezért azt gondolom, válaszaink is bonyolultabbak annál, mint amelyeket Zimbardo és Boyd felvázol.
Az emberek nemcsak egy időperspektívában élnek. Nincs olyan közöttünk, aki a múltra csak pozitívan vagy csak negatívan tekint. Az emberek- Zimbardóék sugallatával ellentétben- képesek arra, hogy tudatosan rendszerezzék múltjukat, elválasszák abban a jót és rosszat, ugyanakkor képesek olyan döntéseket hozni, melyek összhangban állnak múltban megfogalmazott erkölcsi mércéjükkel, ugyanakkor mind a jelenben, mind a jövőben " jól kamatoznak". A felelősség még nem teljesen veszett ki az emberi társadalomból, más kérdés, hogy korunk médiája és korunk oktatási rendszere nem éppen ebbe az irányba mozdítja el a felnövekvő generációt. A hedonizmus, a mának élés, nem általános, csak gyakori. Van egy kisebbség, mégpedig a keresztény vallást követők széles tábora, melynek tagjai még nem felejtettek el egy kissé felfelé nézni.
Zimbardo és Boyd könyvében róluk is olvashatunk, kissé vázlatosan. Ezeket a felelős embereket a Szerzők a " transzcendens időszemléletűek" közé sorolják. Ezzel azt kívánják sugallni ,hogy a vallásos emberek földi életükben nem tesznek semmi mást, mint a túlvilágot várják. Ez, mindenki tudja, nem igaz. A nagy világvallások, és legfőképpen a kereszténység, éppenhogy arra tanítják híveiket, hogy ebben a világban is használják Isten erejét ( az már más kérdés, hogy miféle Istenét vagy istenekét...). Az igazi hívők között sokkal kevesebb a deviáns személyiség, mint az ateisták között, éppen azért, mert evilági életüket is tudatosabban ( Szerzők kifejezésével élve: jövőorientáltabban) élik, mint a nem hívők.
Zimbardo és Boyd Időparadoxon című könyvét tehát ajánljuk, de nem nyugodt szívvel. Érezni benne azt a Zimbardotól oly megszokott manipulatív jelleget, mely manipuláció észrevétlenül fészkeli be magát az emberi gondolkodásba, és nagyon nehezen távozik onnan. Gazdaságpszichológusok, szociológusok, ettől függetlenül olvassák el, mert szakmájukba vág. De legyenek kritikusak.
( HVG könyvek, 2012. fordította Kőrös László
Boyd és Zimbardo a világ szociálpszichológus-szakmájának meghatározó alakjai. Mindenki ismeri Zimbardo híres börtönkísérletét, melynek során önkéntes őrök szadista tetteket követtek el önkéntes foglyokkal szemben...Az Időparadoxon ennél jóval szelídebb, ám véleményem szerint fontosabb témát taglal: miként tekint az ember az időre? Hogyan dolgozza fel múltbéli sérelmeit, miként őrzi meg a múltban keletkezett szép emlékeit, mennyire törődik saját jövőjével, hedonista vagy fatalista módon tekint-e a jelenre?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel naponta szembesülünk. Éppen ezért azt gondolom, válaszaink is bonyolultabbak annál, mint amelyeket Zimbardo és Boyd felvázol.
Az emberek nemcsak egy időperspektívában élnek. Nincs olyan közöttünk, aki a múltra csak pozitívan vagy csak negatívan tekint. Az emberek- Zimbardóék sugallatával ellentétben- képesek arra, hogy tudatosan rendszerezzék múltjukat, elválasszák abban a jót és rosszat, ugyanakkor képesek olyan döntéseket hozni, melyek összhangban állnak múltban megfogalmazott erkölcsi mércéjükkel, ugyanakkor mind a jelenben, mind a jövőben " jól kamatoznak". A felelősség még nem teljesen veszett ki az emberi társadalomból, más kérdés, hogy korunk médiája és korunk oktatási rendszere nem éppen ebbe az irányba mozdítja el a felnövekvő generációt. A hedonizmus, a mának élés, nem általános, csak gyakori. Van egy kisebbség, mégpedig a keresztény vallást követők széles tábora, melynek tagjai még nem felejtettek el egy kissé felfelé nézni.
Zimbardo és Boyd könyvében róluk is olvashatunk, kissé vázlatosan. Ezeket a felelős embereket a Szerzők a " transzcendens időszemléletűek" közé sorolják. Ezzel azt kívánják sugallni ,hogy a vallásos emberek földi életükben nem tesznek semmi mást, mint a túlvilágot várják. Ez, mindenki tudja, nem igaz. A nagy világvallások, és legfőképpen a kereszténység, éppenhogy arra tanítják híveiket, hogy ebben a világban is használják Isten erejét ( az már más kérdés, hogy miféle Istenét vagy istenekét...). Az igazi hívők között sokkal kevesebb a deviáns személyiség, mint az ateisták között, éppen azért, mert evilági életüket is tudatosabban ( Szerzők kifejezésével élve: jövőorientáltabban) élik, mint a nem hívők.
Zimbardo és Boyd Időparadoxon című könyvét tehát ajánljuk, de nem nyugodt szívvel. Érezni benne azt a Zimbardotól oly megszokott manipulatív jelleget, mely manipuláció észrevétlenül fészkeli be magát az emberi gondolkodásba, és nagyon nehezen távozik onnan. Gazdaságpszichológusok, szociológusok, ettől függetlenül olvassák el, mert szakmájukba vág. De legyenek kritikusak.
( HVG könyvek, 2012. fordította Kőrös László
Megjegyzések
Megjegyzés küldése