John Paget:Magyarország és Erdély

 John Paget brit utazó az 1830-as években bejárta Közép-Európát. Írt Ausztriáról, Magyarországról és Erdélyről. Írása jóindulatú, empatikus, de nem hallgatja el azokat a hibákat sem, amiket útja során tapasztalt. A monumentálisan vastag könyvből ( melynek első, teljes magyar nyelvű kiadását a Rubicon Intézet munkájának köszönhetően ismerjük meg)  néhány olyan szövegrészről szólnék, amely bennem ,mint recenzensben megmaradt. 
1. Magyarország az európai köztudatban úgy élt, s sok helyütt még ma is úgy él, mint a végtelen mennyiségű és kitűnő minőségű ló országa. Ehhez az állásponthoz képest Paget sokkal kritikusabban ítéli meg a magyarországi lótenyésztést. Véleménye szerint a magyar parasztok egy igen gyenge, a spanyol fajtával kevert közönséges parasztlovat haszálnak, ami legfeljebb díszszemlére jó. Paget szerint Angilából hazatérve Széchenyi István gróf egyik célja a lóversenynek beindításával pontosan az volt, hogy a minden tekintetben sokkal jobb angol lófajtákat Magyarországon is meghonosítsa. A könyvből kiderül, a lóverseny sikeres kezdeményezés volt, évente kettőt rendeztek Pesten.

2. Meglepett, milyen élesen,jól látta Paget az akkori magyar politikai helyzetet. Jól látta, hogy van liberális és konzervatív párt, kiemeli a remek szónok Deák Ferencet ( más könyvek, és maga Deák Ferenc is, arról panaszkodott gyakran, hogy nem elég jó szónok), a nép által is tisztelt Széchenyi István grófot ( nem felejti el megemlíteni, hogy a gróf Angilában is járt, ahol megismerkedett a liberális reformeszmékkel). Joggal kárhoztatta az angol utazó a szólásszabadság eléggé hátramaradott voltát ( idézi az 1792-1935 között uralkodó Ferenc császárt, aki szerint jó, nem pedig művelt alattvalókra van szükség), üdvözli Kossuth kezdeményezését,mely az egész országgal megismertette, mi történt az Országgyűlésen, illetve a Törvényhatóságokban). Paget-nek az sem tetszett, hogy felsőháznak nincs érdemi törvényalkotási joga, csak az alótábla javaslatait véleményezi, és minden előremutató, a polgári Magyarországot építeni akaró kezdeményezést megvétóz. Szerinte a felsőtáblából aktív, ahogy ma mondanánk:innovatív tanácsadó testületet kellene alkotni, mely valóban pozitív hatással van az ország törvényhozására. Paget nem jó szemmel nézi, hogy a katolikus klérus ekkora szerepet játszik az ország életében, részletesen ír az esztergomi érsek óriási hatalmáról, nemesség-adományozási jogáról, s arról, hogy sok magyar inkább büszke az esztergomi érsektől kapott jutalmára, mint eredeti nemesi címére. 

3. Paget szerint az átlagnemes Magyarországon változást vár, mégpedig radikálisat. Ám keveset tesz azért, hogy ez a változás meg is valósuljon. Otthon ül birtokán, valamelyest érdeklődik a közdolgok iránt, és kegyetlenü kizsákmányolja parasztjait. Úgy érzi, még nem jött el az ideje a változásnak. 

4. Paget-nek, mint a demokratizmus élenjáró országaként funkciónáló Anglia utazójának, nagyon bántja a szemét az, ahogy a magyar nemes a parasztokkal bánik. Hiába törölt el II.József sok középkori büntetést, a pallosjoggal rendelkező nagybirtokosok továbbra is verették a parasztokat, mégpedig igen kegyetlenül. Európa nyugatibb felén a mezőgazdaságból élő lakosság ekkorra már személyes szabadságot kapott, s- ahogy ma  mondanánk- vállalkozóvá vált, kikerült a nemesség joghatósága alól ( recenzens hozzáteszi: legalábbis elvileg. Martin Andersen Nexö egyik regénye részletesen szól a dán helyzetről, azért ott is alkalamztak még mai szemmel kegyetlen büntetéseket). 

5. Nem szólhatunk a könyvről úgy, hogy ne említsük a rengeteg özépkori elgendát, melyet az utazó a környékbeli parasztoktóól szedett össze. A csejtei várúrnő történetét itt olvashatjuk leginkább elfogulatlanul. 

6.Paget a magyarokat igencsak művelt népnek írta le ( bizonyos vonatkozásban még az angolnál és osztráknál is műveltebbként), akik rendszeresen olvassák német fordításban az angol irodalmat ( Walter Scott neve többször is felmerül), illetve magyar fordításban a német irodalmat. Kiemeli a pesti, soproni könyvkereskedések magas színvonalát, elismerően szól a magyar főúri kastélyok magas színvonalú könyvtárairól. 

Ajánljuk a Magyarország és Erdély című könyvet legelsősorban is történészeknek, történelemtanároknak, hallgatóknak és történeti földrajzosoknak. Egy nézőpontú enciklopédia a 19. század első felének, a reformkornak Magyarországáról. 

Rubicon Intézet, 2022. Fordították.Rakovszky Zsuzsa,Görög Czintos Emese, Szabó Dániel, Pelérdi Márta.