Rainer Maria Rilke: Marte Laurids Brigge feljegyzései
Rainer Maria Rilke egy egész nemzedék bálványa volt- költőként. Prózai írásait már jóval kevesebben ismerik, még német nyelvterületen is. Ezért jó, hogy a Fekete Sas Kiadó 2002-ben megjelentette Rilke szépprózai írásait Marte Laurids Brigge feljegyzései címmel.
A címadó mű műfaja talán mégiscsak- feljegyzés. Higgyünk az Írónak, abból baj nem lehet! Van itt minden: regény, mini-novella, lírai próza, prózai líra, történelem, mindez egy mű keretében, egymást váltva, egymásba akaszkodva, hogy aztán Christov Detlev kamarás halála mit és hogyan határoz meg, az számomra többszöri olvasás után is rejtély, de logikát senki ne keressen. Talán a 272. oldalon olvasható mondat világít rá legjobban Rilke alapállására: " A félelem ellen védekezem.".Mindannyian ezt tesszük, vagy nem?
A kötetben amúgy elképesztően furcsa és elképesztően jó novellák olvashatók, olyan 4-20 oldal terjedelemben- sajnos, sokszor a nihilizmus jegyében megfoganva, például Az apostol című novellában, ahol is egy előkelő szálloda igencsak finnyás éttermében önjelölt szónok prédikál arról, hogy minden elveszett, minden halott, és csak az erősebbnek van joga élni ( szociáldarwinizmus).
Szerencsére Rilke azért jóval sokoldalúbb szerző annál, hogy undorral félredobjuk, mint szerencsétlen önmagában tekergőző hülyét. A varrónő című történet, mely egyben a kötet nyitódarabja, olyan, mintha a Meghökkentő mesék egyik korai irodalmi előfutárát olvasnánk.
A Marte Laurids Brigge feljegyzéseit olyan irodalmároknak ajánljuk, akiknek van gyomra teljesen képtelen filozófiai nézetek befogadására, valamint van stílusérzéke ahhoz, hogy felismerje a zsenit. Rilke osztrák volt néha depressziós volt, és zseni volt. Hogy ezt az adottságát mire is használta, az más kérdés...
A címadó mű műfaja talán mégiscsak- feljegyzés. Higgyünk az Írónak, abból baj nem lehet! Van itt minden: regény, mini-novella, lírai próza, prózai líra, történelem, mindez egy mű keretében, egymást váltva, egymásba akaszkodva, hogy aztán Christov Detlev kamarás halála mit és hogyan határoz meg, az számomra többszöri olvasás után is rejtély, de logikát senki ne keressen. Talán a 272. oldalon olvasható mondat világít rá legjobban Rilke alapállására: " A félelem ellen védekezem.".Mindannyian ezt tesszük, vagy nem?
A kötetben amúgy elképesztően furcsa és elképesztően jó novellák olvashatók, olyan 4-20 oldal terjedelemben- sajnos, sokszor a nihilizmus jegyében megfoganva, például Az apostol című novellában, ahol is egy előkelő szálloda igencsak finnyás éttermében önjelölt szónok prédikál arról, hogy minden elveszett, minden halott, és csak az erősebbnek van joga élni ( szociáldarwinizmus).
Szerencsére Rilke azért jóval sokoldalúbb szerző annál, hogy undorral félredobjuk, mint szerencsétlen önmagában tekergőző hülyét. A varrónő című történet, mely egyben a kötet nyitódarabja, olyan, mintha a Meghökkentő mesék egyik korai irodalmi előfutárát olvasnánk.
A Marte Laurids Brigge feljegyzéseit olyan irodalmároknak ajánljuk, akiknek van gyomra teljesen képtelen filozófiai nézetek befogadására, valamint van stílusérzéke ahhoz, hogy felismerje a zsenit. Rilke osztrák volt néha depressziós volt, és zseni volt. Hogy ezt az adottságát mire is használta, az más kérdés...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése