Könyvekről mindenkinek

 Kosztolányi Dezső a magyar irodalom egyik legjobb novellistája. Az Aranyfonál és más elbeszélések válogatást tartalmaz a magyar próza egyik legnagyobb alakjának kisprózai munkásságából.  Van egy közhely Kosztolányival kapcsolatban: mégpedig az, hogy versei, novellái afféle halálhangulatú, spleen-es darabok, melyben a cselekmény végét mindig kitalálhatja az Olvasó: a főhős meghal. Ez a közhely csak részben igaz. Vannak ugyan Kosztolányi Dezsőnek olyasfajta művei, meyek a 20.század elejének spleen-életérzését tükrözik, ám " Desire" ugyanúgy az élet, a szeretet, az együttérzés, a humánum írója is. Hogy ez mennyire így van, azt szeretném illusztrálni ezzel a könyvajánlóval. A könyv számtalan kitűnő elbeszélése, novellája közül felidézném a kedvenceimet, azokat, melyek bizonyára maradandó nyomot hagynak majd bennem. A teljesség igénye nélkül, persze.  Tű. Olyan ez a novella, mint egy expresszionista dráma. Egy előkelő-polgári zsúron vagyunk, ahol is Vilma, az újdonsült feleség da

Aldous Huxley nevét leginkább a Szép, új világ című utópiáról ismeri a magyar és nemzetközi olvasóközönség. Holott Huxley távolról sem egykönyvű szerző. Ezt bizonyítja a Két vagy három grácia című könyve is. A történet a huszadik század elején játszódik. A hagyományos erkölcsi világkép már régen összeomlott, a hagyomány által diktált szokások azonban még megvannak. Ebben a szellemi milliőben keresi helyét az életben két fiatalember, illetve egy hölgy. A narrátor, aki szerelmes Grace-be, aki természetesen férjezett, idegenül szemléli barátja egyre inkább magábaforduló, mizantropikussá váló életszemléletét. Szereti Grace-t, de nem szeretni miatta konfliktusokat vállalni- főleg nem a férjjel szemben. Grace-nek tetszik a szituáció: két fiatal fickó udvarol neki, mindkettő intelligens, érzékeny. A nő teljesen megszédül, tőle teljesen idegen pózokat vesz fel, hol arisztokratát játszik, hol művészfeleséget, hol pedig művészt. Folyton panaszkodik, elveszti életörömre való képességét. Napi 24