Kosztolányi Dezső:Aranyfonál és más elbeszélések

 Kosztolányi Dezső a magyar irodalom egyik legjobb novellistája. Az Aranyfonál és más elbeszélések válogatást tartalmaz a magyar próza egyik legnagyobb alakjának kisprózai munkásságából. 
Van egy közhely Kosztolányival kapcsolatban: mégpedig az, hogy versei, novellái afféle halálhangulatú, spleen-es darabok, melyben a cselekmény végét mindig kitalálhatja az Olvasó: a főhős meghal. Ez a közhely csak részben igaz. Vannak ugyan Kosztolányi Dezsőnek olyasfajta művei, meyek a 20.század elejének spleen-életérzését tükrözik, ám " Desire" ugyanúgy az élet, a szeretet, az együttérzés, a humánum írója is. Hogy ez mennyire így van, azt szeretném illusztrálni ezzel a könyvajánlóval. A könyv számtalan kitűnő elbeszélése, novellája közül felidézném a kedvenceimet, azokat, melyek bizonyára maradandó nyomot hagynak majd bennem. A teljesség igénye nélkül, persze. 

Tű. Olyan ez a novella, mint egy expresszionista dráma. Egy előkelő-polgári zsúron vagyunk, ahol is Vilma, az újdonsült feleség datolyát kóstolgat. Egyszer csak felsikolt: lenyeltem egy tűt! Mindenki izgatottan ide-oda rohangál, elküldenek orvosért. Fülledt a levegő, mire megérkezik az orvos, ott áll az egész társaság egy szál ingben. De nem ez a novella fő meglepetése: hanem az, hogy Vilma észreveszi, hogy nem szereti férjét.Nem úriember. Még el sem kezdődött a házaséletük, máris elhidegültek egymástól. Ez az igazi tragédia. Lehet úgy is értelmezni a művet, hogy Vilma nem is nyelt le semmit, a datoláyn kívül. Kreatív író által remek egyfelvonásossá alakítható ez az elbeszélés. 

Rabló. Egy elbocsátott kishivatalnok elhatározza, hogy kirabol valakit a vonaton. Visz magával kloroformot, meg kést. Beül egy fülkébe. Pár perc múlva vidékies kinézésű, de dúsan ékszerezett hölgy ül be ugyanabba a fülkébe. Olvasni kezd. Majd leteszi az újságját, megáll a " rabló" előtt, s elkiáltja magát: segítség!! A potenciális rabló megijed, konyakot hozat a hölgynek. Kiderül, hogy a nőt szorongásos pánikrohammal kezelik a pszichiátrián. A rabló szíve megesik a hölgyön. Győz a humánum, az emberség. A rabló pedig tehetségtelen.

Az alvó. Xavér, a főhős, a különc magyar úr megtestesítője. Nem szeret semmit csinálni, csak aludni felső-magyarországi katélyában. De zavarják a folyton pattogzó, repedező bútorok. A cselédek bolondnak nézik őt. Xavér szenved az unalomtól, igazán csak álmaiban van otthon. aztán egyszer csak megáll a szíve. A különc nemesúr- Mikszáth, Ady kedvenc hőstípusa jelenik itt meg, de Kosztolányinál nagyobb a hangsúly az egyéni pszichológiai problémákon, mint a két nagy előd esetében, akiknél inkább a társadalmi beágyazottság a meghatározó. 

Halál után. Talán ez az a novella, mely leginkább érinti a halál problémáját, társadalmi fogadtatását. Főhősei diákok. Kollégiumi szobában laknak, van egy tásuk, György, aki idősebb a többieknál, s ezt kis is használja:lelkielg terrorizálja a kisebbeket, elveszi az élelmüket, verekszik, dolgoztatja a fiúkat- szóval, ismerős karakter, minden iskolában akad ilyen. Egy nap György forgópisztollyal főbelövi magát. Ám a diákok nem könnyebbülnek meg. gyászolják halott társukat, felmagasztalják, mintha valami csuda jó ember lett volna. Egyszerűen nem tudnak nélküle élni. Kosztolányi felismerte a zsarnokság legaljasabb tulajdonságát:hogy az elnyomottak a felszabadulás után nem élhetnek teljes életet, hiányzik nekik a zsarnokuralom. 

Ajánljuk ezt a könyvet a magyar irodalom minden barátjának, szerelmesének. Kosztolányi kiváló Szerző ahhoz, hogy bevezessen bennünket vagy valaki idegent a magyar irodalom sokszínű világába. Lépjünk be ebbe a csodálatos világba! 

Unikornis Kiadó, Budapest,2002. A Magyar Próza Klasszikusai soroazat, 91. kötet.