Romsics Ignác:Honmentők/honvesztők

 Romsics Ignác Honmentők/honvesztők című, kiváló könyve azokról, a 20.századot meghatározó katona- politikusokról szól, akiket az utókor emlékezete még mai napig sem tudott egyértelműen pozitívnak vagy negatívnak értékelni ( persze, kérdés, hogy efféle egyértelmű értékelésre, ahogy egyik kedves tanárom mondta, " erkölcsi dobozolásra" egyáltalán szükség van-e...). Hat olyan történelmi személyiség képe bontakozik ki előttünk, akik jelentősen meghatározták a 20. század politikai valóságát: Mannerheim, Pilsudski, Horthy Miklós, Antonescu, Franco, Pétain. Mindannyiunk előtt ismeretesek a történelemkönyvekből. Romsics Ignác jóvoltából azonban új dolgokat is megtanulunk róluk. Jómagam például nem tudtam, hogy Pilsudski marsall ifjúkorában bizony szocialista volt, csak később lett jobboldalivá. Nem tudtam, hogy Horthy Miklósnak mennyire szívügye volt a hatalom örökletessé tétele. Antonescu marsallra sem a katonai szakrételme miatt emlékeztem, és Franco tábornokról, a spanyolok diktátoráról sem az ugrott be, hogy milyen magas színvonalon vezetett katonaiskolát. A Honmentők/honvesztők könyv egyik érdeme tehát, az újonnan megismert életrajzi adalékokban rejlik. 

A másik fontos érdeme Romsics Ignác könyvének az elgondolkodtatás. Hogy akkor most Horthyt hová tegyük: a nagy államférfiak közé vagy a gyáva, németeket kiszolgáló politikusok közé. Hogy Pilsudski marsall kegyetlen katonai eszközei tudják-e feledtetni a lengyel állam megerősítésére irányuló, sikeres erőfeszítéseit. Hogy Pétain marsall, azzal hogy elfogadta a tisztséget, már ab ovo kollaboránssá vált-e. A válasz szerintem minden ilyen jellegű kérdésre az, hogy az ember változik. Aki ma jeles államférfiú, az holnapra könnyen változhat gonosz árulóvá. Aki ma erős és határozott politikus, azt könnyen elragadhatja a kísértés egy diktatúra megteremtésére ( ezt leginkább Antonescu marsallon érzékeltem). Valahogy úgy vagyunk a történelemmel és a politikával, mint a részvényekkel:a ma sikere egyáltalán nem garancia a holnap pozitív eredményére. 

Valahol ez a könyv útmutató is. Európa perifériáin ( nézzünk szembe: azok vagyunk), a politikusnak sokat kell alkalmazkodnia. Olykor olyan erőkhöz is, melyekkel szóba sem állna. A reálpolitika sohasem fedheti pontosan az leveket, az elméleteket. S ez kis különbség, ez a pici hiátus a szimmetriából, gyakran sodor tragédiába egy országot. Arra is megtanít bennünket Romsics Ignác könyve, hogy a történelmi kataklizmákat minden ember más és más módon éli meg. Ezért van az, hogy mai napig sokan kedvelik Francot, Horthyt és a többieket, míg mások, akiknek családjában az illető személyiség uralma csak bajokat eredményezett, valósággal gyűlölik ezeket a politikusokat. Hogy mikor lesz ebből objektív megítélés, kiegyensúlyozott emlékezetpolitika? Úgy vettem észre, ezzel kapcsolatban Romsics Ignác sem túl derűlátó...

Helikon, 2021.