Romsics Ignác (szerk.):Integrációs törekvések Közép-és Kelet-Európában a 19. és 20. században
A Romsics Ignác által szerkesztett tanulmánykötet tulajdonképpen eszmetörténeti kudarcok számbavétele. Mert azoknak a pilitikai gondolkodóknak tervei,akik Közép- és Kelet-Európa államait és népeit akarták integrálni,mind papíron maradtak. Sem a pánszlávoknak,sem a páneurópstáknak,sem a Habsburg-birodalom föderatív átalakulását szorgalmazóknak,sem a szovjeteknek nem sikerült véghezvinniük az integráció bravúrját.
A könyvben 5 tanulmányt olvashatunk,mind nagyon alapos,objektivitásra törő történettudományi alkotás. Romsics Ignác a 19. századi és 20. század eleji integrációs törekvésekkel foglalkozik. Diószegi László sorra veszi azokat a gazdasági integrációs elméleteket,melyek az 1929-1933-as nagy világgazdasági válság időszakában születtek. Bán D. András a második világháború alatti és utáni föderációs és konföderációs elképzeléseket tárgyalja tanulmányában. Pritz Pál a második világháborús német elképzelésekkel foglalkozik. Márer Pál pedig a hidegháborús keleti blokk integratív erejét tárgyalja.
Számomra a tanulmányok elolvasása után két dolog azonnal világossá vált:
1. Csak azok az integrációs,uniós,föderatív,konföderatív elképzelések számíthattak valamelyey figyelemre,melyek bírták valamelyes európai nagyhatalom támogatását-vagy éppen többét is. Eduard Benes vámuniós terve-melybe Magyarországot is bele ette volna!-például a németek ellenállásan bukott meg.
2. Hatalmas az integrációs elképzelések száma,mennyisége. Szinte nem volt olyan komoly politikus az elmúlt évszázadokban,aki ne fejtette volna ki véleményét a témával kapcsolatban. A legelkepesztőbb ötletek születtek,még olyan pánszláv is akadt,aki Magyarországot is szláv államnak fogta fel. Ám lehetett bármely felkészült vagy pozicionálisan sikeres az elmélet megfogalmazója,mindig nem es nem volt a nagyhatalmi válasz. Valakik nagyon nem akarták,hogy Kelet-és Közép-Európa erős térségként tündoköljön Európa térképén.
Romsics Ignácnak és alkotótársainak könyvét elsősorban a történelem iránt mélyebben érdeklődő,főleg szakmabeli,Olvasóknak ajánljuk.
A könyvben 5 tanulmányt olvashatunk,mind nagyon alapos,objektivitásra törő történettudományi alkotás. Romsics Ignác a 19. századi és 20. század eleji integrációs törekvésekkel foglalkozik. Diószegi László sorra veszi azokat a gazdasági integrációs elméleteket,melyek az 1929-1933-as nagy világgazdasági válság időszakában születtek. Bán D. András a második világháború alatti és utáni föderációs és konföderációs elképzeléseket tárgyalja tanulmányában. Pritz Pál a második világháborús német elképzelésekkel foglalkozik. Márer Pál pedig a hidegháborús keleti blokk integratív erejét tárgyalja.
Számomra a tanulmányok elolvasása után két dolog azonnal világossá vált:
1. Csak azok az integrációs,uniós,föderatív,konföderatív elképzelések számíthattak valamelyey figyelemre,melyek bírták valamelyes európai nagyhatalom támogatását-vagy éppen többét is. Eduard Benes vámuniós terve-melybe Magyarországot is bele ette volna!-például a németek ellenállásan bukott meg.
2. Hatalmas az integrációs elképzelések száma,mennyisége. Szinte nem volt olyan komoly politikus az elmúlt évszázadokban,aki ne fejtette volna ki véleményét a témával kapcsolatban. A legelkepesztőbb ötletek születtek,még olyan pánszláv is akadt,aki Magyarországot is szláv államnak fogta fel. Ám lehetett bármely felkészült vagy pozicionálisan sikeres az elmélet megfogalmazója,mindig nem es nem volt a nagyhatalmi válasz. Valakik nagyon nem akarták,hogy Kelet-és Közép-Európa erős térségként tündoköljön Európa térképén.
Romsics Ignácnak és alkotótársainak könyvét elsősorban a történelem iránt mélyebben érdeklődő,főleg szakmabeli,Olvasóknak ajánljuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése