Romsics Ignác:Clio bűvöletében.Magyar történetírás a 19-20.században-nemzetközi kitekintéssel

 Romsics Ignác,a jelenkor egyik legkiválóbb magyar történetírója Clio bűvöletében című könyvében méltó emléket állít az elődöknek és kisebb részben a kortársaknak. A magyar történetírás már maga is történelem,illetve:a magyar történetírást át-meg átszövi a történelem.

Megismerhetjük a 16.századi úttöróket,Brodaricsot,Szamosközyt,sőt,a Biblia fordítóját,Károli Gáspárt,amint egyik írásában Isten büntetésének írja le a törököt. Látjuk a koraújkor jezsuitáit,más papjait,amint a nulláról indulva gyűjtik össze hatalmas kötetekben az addig senki áltál figyelemre sem méltatott okleveleket,emlékiratokat. Látjuk a reformkori nagyokat,a nemzeti ábrándokat kergető Horváth Istvánt,a sokkal szakszerűbb Horváth Mihályt,s nem tudjuk,mit érezzünk azon tényt ismerve,hogy a ragyogó tehetségű,de radikális forradalmi szemléletű,sokszor irracionális Vasvári Pál elhunyt az erdélyi harcokban. 

Bevallom,jómagam nem az elejétől kezdtem olvasni Romsics Ignác könyvét. Hanem Hómanra és Szekfűre voltam kíváncsi. A Clio bűvöletében nagyon szépen,tárgyilagosan szól mindkettejükről. Meglepő,hogy Szekfű megítélésd már a Horthy-korszakban mennyire problémás. Egyfelől történetpolitikai írásaiban irányt szabott,mintegy kijelölte,hogyan kell gondolkodni és beszélni keresztény-nemzeti kurzus idején. Másfelől szakmai részről folyamatos támadások érik. Nagyon örültem annak is,hogy Romsics részletesen szól az egyik kedvenc történetírómról,Deér Józsefről. Az is meglepett,hányféle árnyalata volt az 1945 után virágkorát élő marxista történetírásnak. Voltak nemzeti kommunisták,internacionalista kommunisták stb. Nem lenne teljes a mű,ha nem olvasnánk a történelem intézményrendszeréről:az Akadémiáról, egyetemi képzésről,egyesületekről,folyóiratokról. Külön fejezet szól a hazánk történészei által készített összefoglalásokról:a millenniumi Magyar Nemzet Történetéről,a Nagy Képes Világtörténetről,a Hóman-Szekfűről,a Tízkötetesről és más kitűnő "csapatmunkákról". 

Azon is eltűnőďhetünk,mennyi probléma,vita,politikai különbség osztotta meg a magyar történetírást. Hol található a magyar őshaza,honnan származik a magyar nép?Volt-e Magyarországon feudalizmus?Mi volt Erdély szerepe a koraújkori Magyarországon?Hogyan kell értékelnünk a Habsburgoknak történelmünkben betöltött szerepét?II.Rákóczi Ferenc reálpolitikus volt,vagy álmodozó idealista? A polgári és nemzeti átalakulás kérdésében Széchenyinek,Kossuthnak,netán Wesselényinek volt igaza?Elkerülhető volt-e a kiegyezés?Valóban prefasiszta,netán fasiszta volt a Horthy-rendszer? Rengeteg ilyen vita-de ezek mind termékeny viták voltak,sok nagyszerű mű született általuk. 

Egy ilyen rövid könyvajánlóban nincs mód egy többszáz oldalas monográfia részletes kiértékelésére. Csak annyit mondunk:nagyszerű. Ajánljuk ezt a könyvet tanároknak,diákoknak,egyetemi hallgatóknak,mindenkinek. Külön felhívom a figyelmet a gazdag bibliográfiákra:híres történészek főbb művei,róluk szóló művek,nemzetközileg jelentős hatású angol,német,francia,olasz szerzők művei. Úgyhogy,kérem szépen,kerüljünk csak Clio bűvöletébe,búvárkodjunk,kutakodjunk,mert nincs is ennél szebb dolog,mint történelmet írni. De csak okosan,óvatosan,nem szégyellni,hogy nagy elődök vállán állunk. 

Osiris Kiadó,Budapest,2011.