Halmos Sándor(főszerk.):A magunk keservén.Antológia

 Az Amatőr Költők és Írók szövetsége 1995-ben jelentette meg A magunk keservén című antológiáját, saját költségen, mivel érdembeli szponzort nem találtak. A kötetben közölt versek, kiisprózák színvonala vegyes színvonalú. ám- amint ez az alábbi könyvajánlóból talán kiderül- akadnak olyan mávek is, melyek " komolyabb" irodalmi folyóiratban is megjelenhettek volna. 
Meddig amatőr egy költő, egy író? Amíg megjelenik az első önálló kötete? Amíg nem kap valamilyen irodalmi díjat? Amíg nem dönt úgy, hogy polgári foglalkozását félretéve, kizárólag az irodalomból él meg? Amíg be nem választják valamilyen művészeti csoportba, körbe, szövetségbe? Magyarországon eléggé elmosódott a határ amatőr és profi író között, legtöbben csak valamilyen civil értelmiségi állás mellett írnak. Így tehát- bizonyos értelemben, persze- minden magyar író, költő egy kicsit amatőr. Ennek ellenére- mint már említettem, a Halmos Sándor szerkesztette kötetben több olyan vers is akad, mely " megüti a mércét". Még a szigorút is.

Itt van például Bácsiné Tóth Ilona remeke, a Sokasodnak. A mű arról szól, hogyan éli meg valaki az öregedést, az évek múlását- s miért úgy éli meg. Hogy az élet nagy lehetőségeinek kihagyása, a kevéssel való megelégedés önmagában elhozza-e a boldog öregséget? Mondhatja-e azt egy idősödő ember:igaz, hogy sok lehetőséget hagytam magam mellett elmenni, de a magam egyszerű,szerény életét azért tisztességben leéltem? Nem irigylem magamat, mert én még nem vagyok öreg- ha ilyeneket kell átgondolnom, akkor még idejében figyelmeztet a vers. 

Bertalan Ilona: Ködhintó című verse gyönyörű, az antológia egyik legjobb darabja. Az évek múlását, a halált a természet elalvásával, a közelgő téllel állítja metaforikus viszonyba. A ködhintó táplálkozik mindazon költői hagyományból, melyekre oly büszkék lehetünk. Hagyomány és modernség szerves kapcsolata ez a vers, múlt és jelen kézenfogva haladnak egymással, mint ahogy a természet halad a maga békés, kiegyensúlyozott, öröktől való útján. Bertalan Ilona megírta az emberiség időtlen történetét, egy nem túl hosszú versben. Gratulálunk!

Bihari Zsoltné Emőke: Anyám és a lánya című verse szintén emlékezetes darabja az antológiának- mert kiváló, azért. Az emberi kapcsolatok töredezettsége, a szülő-gyermek kapcsolat szakadozottsága,az apró, egyéni illúziók lerombolásának érzése:ezt adja vissza a költemény. A színes valóságot felváltották a világ ablakon betüremkedő gondjai, az " írhatnék" helyébe a rutinszerű, ösztönös cselekvés lépett, az egység széttöredezett, az identitás megkérdőjeleződött. "Anyám és én" helyett " Anyám és a lánya"- van-e szívszorítóbb elidegenítés? 

A könyv megjelenése idején még gimnazista Farkas Eleonóra:A rózsa imája című verse az élet nagy kérdéseit:életet és halált feszeget. Verselése jellegzetesen magyaros, a mű egésze népdalszerű hangulatot áraszt. A rózsa, melynek féreg rágja a gyökerét, élni akar, nem meghalni, s minden nap lejátszódik ez a furcsa, apokaliptikus körforgás. A pusztulásból lesz igazi élet. 

Matics Pál:A magam képére című verse a biblai teremtéstörténetet idézi fel, azzal a különbséggel, hogy itt a férfi, azaz a lírai én, maga teremti a nőt, a maga bordájából, hogy aztán utólag megszentelje saját teremtését. Nagyon szép vers, a kedves iránti hódolatról, a " szentté nyilvánításról" szól, azt gondolom, nagyon sok hölgy szeretne ilyen verset kapni a szüleétsnapjára vagy a házassági évfordulójára. Nagyon szép szerelmes vers,jóval magasabb színvonalú a szokványosnál. 

Ajánljuk ezt a könyvet minden magyar irodalomszeretőnek, költőnek: amatőrök számára legalább ez a kívánatos színvonal. Érdemes volna könyvkiadással foglalkozók számára is elolvasni a verseket, hátha akad egy-egy, melyet érdemes volna nagyobb kiadónál megjelentetni. 

Amatőr költők és Írók Társasága, 1989.