Papp Márió:Így sakkoztak ők

Van a sakkozásnak valamiféle állandó kisebbségi érzése azzal kapcsolatban, hogy nehezen tudja önmagát beilleszteni az általános emberi kultúrába. A magas szintű sakknak ugyanis már a megértéséhez speciális nyelv- vagy,ha úgy tetszik, kód- szükségeltetik. A sakk- készséget az emberfia nem öszötönösen szerzi meg, mint mondjuk a zenét vagy a képzőművészetet, filmet. Éppen ezért kevesen értik a jó sakkot, s valljuk be: sokan akadnak bolygónk minden táján, akik kissé le is nézik azokat az embereket, akik erre a szép sportra- művészetre-játékra "pazarolják" az elméjüket. 
Papp Márió: Így sakkoztak ők ( alcím:Híres emberek, játszmák, szenvedélyek) című könyve segíthet abban, hogy a világ nem-sakkozó része is megértse: nem valamiféle passzív szellemi időtöltésről van szó, melyet egyetemről kihullott emberek űznek. Merthogy- mint kiderül a könyvből- a világ művészeinek, tudósainak, politikusainak jelentős része bizony mélységes mély híve volt ennek a nemes játéknak. 

Sakkozott Chopin, a Franciaországban naggyá lett lengyel zeneszerző. A könyv 95. oldalán található játszmái felérnek egy jó nocturne-nel. Gyönyörűan dönti meg a kor egyik legerősebb játékosának, Kieseritzkynek királycseles támadását  ( bebizonyítja, amit már amúgy is sejtettem,hogy d8-ra kell tenni a kiályt és g7-re kell kijönni a futóval). Kieseritzky aztán, Bird megnyitású játszmában, királyszárnyi támadással és tisztáldozatal, már megverte az európai zene ikonikus alakját, de Chopin itt sem adta magát könnyen. Sőt, egy másik, Bird megnyitású játszmában, 1844-ben, így alakult a játszmakezdés:1. f4 d5 2.Hf3 Hf6 3.g3 g6 4. Fg2 Fg7 5. 0-0 0-0 6. d3 c5 7. Hc3 d4 stb. ( M.Partout-Chopin Párizs, 1844). Alighanem ez a világ első hipermodern játszmája, kissé klasszikusan, a tisztjátékot előtérbe állítva. A kor másik nagy zenei csillagáról, Erkel Ferencről, eddig is tudtam, hogy nagy sakkozó, kora egyik- ha nem A- legjobb magyar játékosa,nem mellékesen a budapesti sakk-kör vezetője. 
De hogy Marx, Lenin, Tito, Bonar Law és sok más történelmi személyiség sakkozott volna, arról fogalmam sem volt. Marx pl. jól ismerte a királycsel egyik legvadabb változatát, a Muzio-cselt, az volt az egyik kedvenc megnyitása. Érdekes, erről a kommunizmus idején nem tanítottak...Sztálin is jó barátja volt a sakknak, Capablancával konzultált arról, hogy 
De sakkozott Samuel Loyd, Dr. Vidmar ( igen, az a Vidmár, akinek tankönyvét a műszaki egyetemeken még a mai napig is használják), ismerte a 64 mező titkát a modern világkép megalapítója, Albert Einstein, és remek játékos volt kortársa, Robert Oppenheimer, az atombomba atyja is. Einstein és Oppenheimer spanyol megnyitású játszmáját ajánlom minden mesterjátszónak áttekintésre, ugyanis egy Vf3 lépés teljesen más útra tereli a varit, mint amit a mesterjátszmákban megszoktunk, ráadásul világos megnyeri a partit, ami nem éppen rossz ajánlólevél egy új vari számára. 

Az a lenyűgöző ebben az egészben, hogy az amatőrök játékereje megközelíti a profik játékerejét. Ezeknek az embereknek még felelősségteljes munka mellett is volt idejük arra, hogy világbajnokokat verjenek, feladványokat komponáljanak. Ami másoknak a megfeszített meló volt, az nekik a kikapcsolódás. Ámultám-bámultam ennek a kitűnő sakk-könyvnek olvasása közben. Papp Márió remekmávet alkotott, talán a 21.század egyik legfigyelemreméltóbb sakk-könyvét. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a csodálatos játékot. 

Kossuth Kiadó, 2019.