Hahner Péter:Államférfiak.Fouché és Talleyrand párhuzamos életrajza

 Hahner Péter megírta a francia forradalom és a francia 19.század történetét, méghozzá a korszak két jellegzetes szereplőjének, Fouchénak és Talleyrandnak életrajzán keresztül. Az eredmény:a magyar történetírás mesterműve, egy nemzetközi szinten is kiemelkedő monográfia. Minden történész és történészhallgató számára kötelezővé tenném- csak hát, persze, ez nem rajtam múlik. Az alábbi könyvajánlóban néhány- általam fontosnak tartott- észrevételt fűznék ehhez a kitűnő színvonalú és terjedelmileg sem elhanyagolható műhöz, hogy ezzel is kedvet csináljak az Olvasónak ahhoz, hogy a manapság hatalmasra nőtt könyvtári polcokról éppen ezt a kötetet vegye le. 

1. Mindenekelőtt:nagyon jó dolognak tartom ezt a kontextusba helyezett, mégis életrajzi szemléletű történetírást. Talán ez lehet a politikatörténetírás jövője. Pl. megírni az amerikai függetlenségi háború történetét George Washington szempontjából, vagy a Szovjetunió történetét Molotov életrajzán keresztül, vagy- ne álljak le az ötletekkel, ha már belekezdtem- Magyarország 1919-1945. közötti történetét Nagy Ferenc későbbi miniszterelnök személyén keresztül. Ez a műfaji keveredés ad egy bizonyos lüktetést a műnek, valamint szabadságot a Szerzőnek. 

2. A nemzetközi történetírás mind Fouché, mind Talleyrand alakját egyfajta negatív figuraként, démonizálva utatja be.Fouchéra osztották az örök intrikus,elviselhetetlen természetű, kétszínű karrierista figuráját, Talleyrand-ra pedig a folyton anyagi hasznot leső, poltikusba bújtatott üzletember karakterét. Hahner Péter új paradigmából mutatja be ezeket az államférfiakat, számba veszi pozitív és elítélendő vonásaikat, tetteiket egyaránt. Kiemeli, hogy Fouché a terror időszakában nem játszott főszerepet, még Lyon városának első embereként sem tehető kizárólagosan felelőssé. Tallyrandról szólva pedig kiemeli a terror fékezésében játszott szerepét. 

3. Talleyrand békepárti volt, szerette volna, ha a forradalom túlzó lendülete abbamarad,. Külpolitikai nézeteit tekintve pedig egész pályafutása során a brit-francia közeledés híve. Ezzel megelőzte korát, majd a 19.század végén honosodik meg újra a két európai nagyhatalom szövetségének eszméje. 

4. Jómagam nem is tudtam róla, hogy Talleyrand - kényszerű emigrációja során-az Egyesült Államokban tartózkodott, és hogy ott micsoda dolgokat tett. Röpirataiban szorgalmazta Franciaország és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatainak szorosabbra fűzését, valamint számtalan ötlettel kápráztatta el az amerikaiakat, ezeknek többsége kudarcot vallott, mint pl. a Holland Kelet-Indiai Társasággal való, kissé egyoldalú üzlet. De Talleyrand valamit megsejtett, valahogy érezte, hogy jövő igazi nagyhatalma Amerika lesz. Ezzel megelőzte Tocqueville-t. 

5. Ami kettejük magánéletét illeti:Fouché egész életében szerette családját, feleségét, gyermekeit. Talleyrand, a kiugrott katolikus püspök, finoman szólva sem élt monogám életet, de szeretőinek többségével korrektül viselkedett. A nemzetközi történetírás úgy állítja be, hogy Talleyrand-nak, a püspöknek, szeretői voltak. Holott hősünk már régen elhagyta a katolikus hitet, amikor elkezdett komolyan udvarolni. 

Hahner Péter: Államférfiak című könyvévől még sorolhatnám azokat a szövegrészeket, melyek megkérdőjelezik a francia forraalomról eddig vallott- és oktatásban, ismeretterjesztésben elég alaposan elterjesztett- nézeteket. Mindenkinek, aki szereti a színvonalas történetírást, érdemes ezt a remek önyvet elolvasnia. Szívből ajánljuk mindenkinek. Remélem, megjelenése óta sok fordítás készült belőle. 

Osiris Kiadó, 2015.