Könyvekről mindenkinek

 Kőváry E.Péter (1947-2015) író, újságíró, élete java részét Békéscsabán töltötte. A szik virágai című könyv különleges történelmi regénye, melyben egy család történetén keresztül mutatja be Délkelet-Magyarország igencsak mozgalmas huszadik századi történelmét.  A történet azzal indul, hogy Salzmann úr meghal,maga után hagyja feleségét és számtalan gyermekét. Az özvegyasszonyt leginkább az az álszent hozzáállás idegesíti, mellyel a sváb környezet férje halálához hozzááll, gyakorlatilag semmi módon nem segítik a családot. Ezért Salzmanné úgy dönt, hogy elköltözik, mégpedig Békés megyébe. A gyerekek egy soknyelvű,polikulturális ( főleg szlovák és magyar nyelvű) közegbe kerülnek. Elfeledik németes nevüket, Sóvágók lesznek, és próbálnak boldogulni, ahogy tudnak. A helyiek nagyon babonásak, az egész térség kevésbé polgárosult, mint Fiume, ahonnan a család érkezett.A testvérek között távolról sem teljes az összehang, van, aki tanulni akar, van, aki inkább a paraszti gazdaságot vinné tovább,

Nagyon szeretem, amikor egy író saját könyvéről beszél. Éppen ezért örömmel olvastam a Heti Válasz 2002.10.08-i számában a Závada Pállal készült interjút ( Elek Tibor tollából). Závada Pál szól többek között történelem és szépirodalom viszonyáról, az úgynevezett hamisításokról, a Milota és a Jadviga párnái összefüggéseiről, a regényhősökről- és ami számomra leginkább megkapó volt, a magyar-szlovák viszonyról. A Milota Magyarországon élő szlovákok körében játszódik. Závada Pál nagyon empatikusan szól a nemzetiségi kérdésről. Azt mondja, hogy magyarság és szlovákság összefonódik. Závada Pál maga is szlovák környezetben nőtt fel, de- ahogy mondja- nincs szlovák identitása, csak hagyományápolása. Van tradíció, de ez a tradíció nem meghatározó, nem kizárólagos. Nagyon okos, szakmai részletekbe is keményen - ahogy egykori főnököm, szerkesztőm mondta- " belevonatkozó" interjú, minden irodalommal foglalkozónak érdemes elolvasnia. Ami pedig magát a regényt illeti, elképesztően jó.

Egykori boldogult történelemtanárom most megkérdezhetné:na, jelentkezzen, aki tudja, ki az a Kmoskó Mihály? Kevesen emelnék a kezeiket....Pedig, mint Ormos István könyvéből kiderül, Kmoskó Mihály nem volt akárki: professzora volt két egyetemnek is, politikai befolyása sem volt gyenge, ennek nem túl dicsőséges megnyilvánulása volt a numerus clausus törvényben megalkotásában való aktív részvétel. Az első világháború utáni szellemi zűrzavarban, Kmoskó Mihály elvesztette biztonságtudatát: pályafutásának hátralévő részében nem tudta eldönteni, hogy ő most akkor magyar, szlovák vagy csehszlovák? Ez a folytonos identitáskeresés jellemezte életét, s sodorta olykor tévutakra, vállalhatatlan politikai megnyilvánulásokra. Fontos viszont Kmoskó szakmai életműve. Egyrészt azért, mert ellenállt a budapesti teológiai felsőoktatást is mindjobban megmérgező liberálteológiának, másrészt azért, mert a magyar kormány igen jelentős feladattal bízta meg az első világháborúban: közel-keleti útra kérte fel,

A História sokáig a magyar történettudomány elsőszámú ismeretterjesztő folyóirata volt, azóta sajnos megszűnt. A 2002/2. szám tartalmából: - Atlantisz valóban ott volt, ahol az ókori görög történetírók sejtették, azaz Gibraltár közelében? - Megtalálták Eldorádót: valójában egy király neve volt, aki aranyporral kente be testét. - Széchenyi István a korszak arisztokrata társadalmában igazi különcnek számított. Színes ruhákat hordott, és szerette hölgyeket. - Az akkor emigrációban élő Benes elnök már 1941-ben felvetette, hogy ki kellene telepíteni Csehszlovákiából a magyarokat és a németeket, és homogén nemzetállamot létrehozni. - Sztálin biztatta a cseheket: itt a jó alkalom és megszabadulhatnak a magyaroktól. - A Magyarországra érkező szlovák propagandisták jobb élet reményével csábították a nálunk élő szlovákokat Csehszlovákiába. A lakosságcsere-egyezmény kifejezetten előnytelen volt Magyarországra nézve. xxxxxxxxxxxxxxxx Építési telkeket keresünk Magyarország egész területé