Könyvekről mindenkinek

 Ewa Lach lengyel írónő a 20.századi irodalom egyik csodagyereke. 13 évesen írta első regényét, mely 1961-ben jelent meg! A Láthatatlan Expressz című elbeszélésgyűjtemény mind tematikájában, mind formájában különleges. Felnőttekről ír- gyermekszemmel. Azt örökíti meg, ahogy a gyermekek a felnőttek világát látják, próbálnak benne eligazodni, próbálják túlélni azokat a traumákat, melyeket a felnőttek okoznak. Az alábbi könyvajánlóban néhány- nem éppen vidám hangvételű elbeszélést ajánlanék ebből a nagyszerű könyvből. Az elbeszélések az 1945 utáni Lengyelországban játszódnak.  A Láthatatlan Expressz, azaz a címadó mű főhőse Fajankó, aki amolyan falu bolondja, s nincs, aki gondoskodjon róla, elárvult a háborúban. Olykor-olykor megszánja egy falusi asszony, s enni ad neki, de Fajankó valahogy mindig csinál valami butaságot, így aztán mindenhonnan kirúgják. Időnként a vasúti őr megengedi neki, hogy üdvözölje a vasárnapi vonatot, mely az áhított nagyváros, Varsó felé megy. Egyszer Fajankó vél

 Hervé Bazin francia író könyvet írt a válásról. Az Exfeleség legnagyobb értéke abban van, hogy minden oldalról megvilágítja a témát, nemcsak a volt házastársa,de a gyerekek és rokonság szempontjaiba is betekinthetünk. A történet az 1960-as években játszódik, Franciaországban. Louis és Aline házassága kezdeteben boldog, négy gyermekük születik. Aline azonban egyre inkább belefúl a mindennapi gondokba, Louis pedig dolgozik, igyekszik jó apa lenni. Csakhogy Aline egyre inkább öregszik, a férfi ezt elég nehezen viseli. Aline egyre nehezebben viseli a négy gyermekkel járó gondokat is. S ahogy az már lenni szokott, ilyenkor bukkan fel az a bizonyos Másik, aki egycsapásra letéríti Louist a jól bevált útról. Igazi szeretők lesznek, de a férfi tudja, ez nem mehet így sokáig. Beadja a válókeresetet, amelyben azonban a feleséget nevezi meg minden baj okozójának. A békítő tárgyalások sem hoznak eredményt. Ráadásul a férfinak jobb ügyvédei vannak, elérik, hogy csak egy kisebb összeget kelljen fize

Bevallom, némi kis történelmi kíváncsisággal vettem kezembe a TIT 1979-ben megjelent Családi Jogi Alapismeretek című füzetkéjét ( könyvnek csak némi eufemizmussal nevezném...). Arra voltam kíváncsi, vajon akkor is ennyire rossz volt a magyarországi családok helyzete? Már 1979-ben is ilyen magas volt a válások száma? Az örökbefogadásról vajon hogyan vélekedtek akkoriban? könnyítették vagy nehezítették? Statisztikák nyilván nem olvashatók egy jogi ismeretterjesztő kiadványban, azonban az, hogy a szerkesztő (Dr.Lenkovics Barnabás) mit emelt ki a családjog igencsak komplex rendszeréből, jól jellemezheti az akkori állapotokat. Nos, a helyzet az, hogy akkor sem volt rózsásabb a helyzet, mint most. Akkor is sok volt a válás, a csonka család, az örökbefogadás, a minden. Egyvalami nem volt még akkor: azonos neműek élettársi kapcsolata. Ez újabb fejlemény. Már aki annak tekinti. Amúgy a " könyv" jó, a kornak megfelelő ismereteket foglalja össze mindenki számára érthető módon. Olyan