Székely Gábor: Béke és háború
Ahogy a háborúknak, úgy a békéknek is megvan a maguk történelme. Legalábbis ez derül ki Székely Gábor: Béke és háború. A nemzetközi békeszervezetek története című könyvéből, mely eredetileg akadémiai értekezés volt, aztán 1998-ban kiadta a Napvilág Kiadó.
A könyvből megtudhatjuk, milyen illúziókkal tekintettek a jövendő század elé a tizenkilencedik század liberális államférfiúi. Miben reménykedtek, talán az örök békében? Hát, számításaikat alaposan keresztülhúzta a történelem.
Megtudhatjuk,a baloldali mozgalmak, a különböző szocialista internacionálék hogyan vélekedtek egy jövendő háború esélyeiről. Képet kapunk az első világháborút követő zavaros helyzetről, mikor is Wilson elnök utópizmusát a Párizs környéki kastélyokban tanácskozó európai nagyok tették semmivé.
Az első világháború után a béke ügye nagyon népszerű lett- de át-meg átitatódott napi politikummal és mindenféle hatalmi harcokkal, ez okozta többek között Albert Einstein eltávolodását a békemozgalmaktól. A genfi székhelyű bürokratikus szervezet, a Népszövetség, nem volt képes kordában tartani az európai eseményeket, semmit sem tehetett Hitler militarizmusa ellenében. A különböző béke-világkongresszusok pedig szintén hatástalanok maradtak, egyetlen hozadékuk volt, mégpedig az, hogy lehetőséget teremtettek a kommunisták számára a médiamegjelenésre, mint ahogy ezt látjuk pl. Farkas Mihály esetében.
Nagyon fontos pozitívuma Székely Gábor könyvének (túl az először itt publikált levéltári forrásokon), hogy tárgyilagos, objektív, empatikus. Mert az, hogy mi utólag látjuk, hogy a békemozgalom sehová sem vezetett, egy dolog. De azok az idealista férfiak és nők, akik egy ordas korban küzdöttek a békéért, hősök. Mert szembeszálltak valamivel, egy sötét erővel, mely időlegesen legyőzte őket. De küzdeni mindig lehet és érdemes.
A 21. századnak ezt kell megtanulnia.
A könyvből megtudhatjuk, milyen illúziókkal tekintettek a jövendő század elé a tizenkilencedik század liberális államférfiúi. Miben reménykedtek, talán az örök békében? Hát, számításaikat alaposan keresztülhúzta a történelem.
Megtudhatjuk,a baloldali mozgalmak, a különböző szocialista internacionálék hogyan vélekedtek egy jövendő háború esélyeiről. Képet kapunk az első világháborút követő zavaros helyzetről, mikor is Wilson elnök utópizmusát a Párizs környéki kastélyokban tanácskozó európai nagyok tették semmivé.
Az első világháború után a béke ügye nagyon népszerű lett- de át-meg átitatódott napi politikummal és mindenféle hatalmi harcokkal, ez okozta többek között Albert Einstein eltávolodását a békemozgalmaktól. A genfi székhelyű bürokratikus szervezet, a Népszövetség, nem volt képes kordában tartani az európai eseményeket, semmit sem tehetett Hitler militarizmusa ellenében. A különböző béke-világkongresszusok pedig szintén hatástalanok maradtak, egyetlen hozadékuk volt, mégpedig az, hogy lehetőséget teremtettek a kommunisták számára a médiamegjelenésre, mint ahogy ezt látjuk pl. Farkas Mihály esetében.
Nagyon fontos pozitívuma Székely Gábor könyvének (túl az először itt publikált levéltári forrásokon), hogy tárgyilagos, objektív, empatikus. Mert az, hogy mi utólag látjuk, hogy a békemozgalom sehová sem vezetett, egy dolog. De azok az idealista férfiak és nők, akik egy ordas korban küzdöttek a békéért, hősök. Mert szembeszálltak valamivel, egy sötét erővel, mely időlegesen legyőzte őket. De küzdeni mindig lehet és érdemes.
A 21. századnak ezt kell megtanulnia.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése