Horváth Márk-Lovász Ádám:A határsértés technológiái

 Olyan korban élünk, mikor az emberiségnek újra meg kell határoznia önmagát, definiálnia kell környezetéhez, a gazdaságban-társadalomban működő rendszerekhez való viszonyát. Horváth Márk és Lovász Ádám könyve erre az újradefiniálásra és újraértelmezésre tesz kísérletet. E rövid könyvajánlóban megpróbálom a legfontosabb megállapítások, definíciók egy részét megmutatni és személyes reflexiókat fűzni ezekhez-- hátha ezzel kedvet csiánlok az egész könyv elolvasásához. Külön szempontként veszem figyelembe, hogy a könyvben található, sokszor meglehetősen különös fogalmak mennyi eséllyel taálnak utat a szélesebb közvéleményhez, legalábbis a közoktatás világában. 

Azt gondolom, abban teljesen igaza van a kiváló Szerzőknek, hogy szükség van az antropocénnak, mint kormeghatározásnak bevezetésére. Mára ugyanis az ember olyan folyamatokat indított el- s vált egyszerre ezen folyamatok részesévé- melyek visszafordíthatatlanok. Nem marad már Föld 8 milliárd lakója számára más, mint új típusú védekezési, túlélési stratégiák kidolgozása. A " non-humán" kifejezést egy kicsit riasztónak érzem, az átlagolvasónak mindenféle gépszörnyekké átalakuló emberek jutnak eszébe, valamilyen másik szót, szóösszetételt kellene erre a paradigmára kitalálni. Továbbá kétséges, tud-e az ember valóban non-humánként érezni, gondolkodni, viselkedni: képesek vagyunk-e elgondolkodni egy erdei tarvágás következményeit átlátni mondjuk egy őz, egy énekesmadár vagy egy szarvasbogár szemével? Bevallom, e téren szkeptikus vagyok. Szerintem annyit tehetünk, hogy felelősen. de embermódra próbáljuk továbbéltetni azt az ökoszisztémát, amelyet már jelentősen leromboltunk. Teljesen egyetértek Szerzőkkel abban, hogy a korábbi állapotokat visszacsinálni már lehetetlen. Ahol ezt a szöveget most írom, ott a magyar honfoglalás korában még mocsár volt, jókora nagy maláriaszúnyogokkal. Ezen állapotot visszaállítáani nem is szükséges.

Barokkáosz. Eléggé eredeti fogalom, kétségtelenül van benne igényes esztétizálás és igazság- csakhát, manapság, főként a fiatalabb korosztály, még soha életében nem hallgatott barokk zenét ( legfeljebb részleteket az ének-zene órán), még soha nem állt meg tűnődve egy-egy Rembrandt-vagy Rubens-kép előtt. Nekik a barokk túl sokat nem mond. Az viszont igaz, hogy a tér és az idő megtörése komoly problémát jelent a mai emberiség számára, mégpedig azért, met ez a megtörés nem konszenzuson, hanem hatalmi eszközökkel vagy nems ügyekkel takarózó reálpolitikával kerül sor. A társadalom nagy részét kirekesztik a társadalmi tér alakításának lehetőségéből. Hogy kik ezek a kirekesztők? Az a felső egytized százalék,akiknek neveit sokan ismerhetjük az általuk urat médiából. A barokkáosz fogalmát eléggé nehéz lesz meghonosítani az európai közvéleményben. A szférikus ökológia viszont annál rokonszenvesebb és szerintem sokkal inkább meghonosítható. Ha a földi társadalom " halózatos", a kozmikus szféra ugyanez, csak több dimenzióban. A szférikus ökológia úgy képzeli el a Földet, mint gömb alakú szférák egymás mellé-alá és fölérendeződött struktúráját. És ez igaz is. Egy emberekkel zsúfolt bolygó bármely nagyobb struktúrája nem írható le pusztán kétdimenziós modellekkel. Kell a tér. Kell a harmadik dimenzió. Nem lennék meglepve, ha a szférikus ökológia fogalma és tartalmi lényege hamarosan kötelező tananyaggá, kutatási iránnyá válna. 

Ajánljuk Horváth Márk és Lovász Ádám:A határsártás technoógiái című könyvét ökológudoknak, biológusoknak, filozófusoknak és mindenkinek, akit érdekel a Föld és kozmikus környezetének jelene és jövője. Kitűnő könyv, nem éppen gyorsolvasási versenyre való, szépen, mondatról mondatra, alaposan érdemes tanulmányozni. 

Kijárat Kiadó-I.T.E.M.Alapítvány, 2020