Könyvekről mindenkinek

Jóval több ez a könyv holmi kulisszák mögé pillantásnál. Egy egy tanító könyv.  Nádas Péter az elmúlt évtizedek alatt a magyar irodalom ikonikus alakjává nőtte ki magát, nevét szerte Európában ismerik. Károlyi Csaba egy teljes éven át interjúzott az íróval, a legkülönbözőbb témákról kérdezve őt. Ebből a könyvből nagyon sokat tanultam és fogok is tanulni. Ebben a könyvajánlóban arról írnék, mit is tanultam Nádas Pétertől. Ez persze nagyon szubjektív dolog, lehet, ha egy évvel korábban vagy később olvasom el a könyvet, mást tanulok. És az is igaz, hogy mindenkinek mást és mást mond egy ekkora terjedelmű és igen magas színvonalú tartalommal bíró szöveg.  Jöjjenek hát a számomra legfontosabbak! 1. A szabadság európai értelemben vett "érzése" (ami persze nem érzelem, nagyon is intellektuális termék,gondolat) összeegyeztethető a nemzeti problémák iránti érzékenységgel. Manapság is vannak, akik ezt a két gondolatrendszert megpróbálják szembe állítani, de nincs igazuk.  2. A rendszer

 Ez a kiváló könyv egy ( majdnem) tragikus eseménynek köszönheti létrejöttét. A norvég szerzőt, Hilde Østbyt ugyanis súlyos közlekedési baleset érte. Feje megsérült, kórházban kellett összevarrni a sebet. Úgy tűnt, pár hét alatt minden rendbejön. De ami ezután jött! Szerző a gyógyulásának heteiben rájött, hogy elveszítette bizonyos adottságait. Korábban elszánt zenekedvelő volt- a baleset után alig volt képes zenét hallgatni, a magas hangok pedig elképesztően idegesítették. Elveszítette szinesztéziás képességét, azaz nem volt képes adott dolgot egyszerre több érzékszervvel is érzékelni. Hilde ekkor elkezdett komolyan tájékozódni az agysérülések témájában, orvosi szakkönyveket is olvasott, és rájött:a trauma következtében sérült az agy végrehajtó funkciója, ezáltal módosult az emlékezet, bizonyos képességek pedig eltűntek ( akárcsak a nagy francia zeneszerzőnél, Ravelnél- igen, a Bolero komponistájánál- aki szintén egy közlekedési baleset következtében veszítette el a zenei érzékét). Hi

A könyv alcíme: Segítsük felnőni- segítsük, hogy sikeres legyen Jeanne Siaud-Facchin francia pszichológus, pszichoterapeuta, nagy szakmai tapasztalattal foglalkozik szuperintelligens gyermekekkel. Ismeri örömeiket, szomorúságaikat, s könyvében szeretne tanácsot adni tanároknak, szülőknek, és persze maguknak a gyermekeknek, hogy mit és hogyan kell csinálni bizonyos helyzetekben. A szuperintelligens gyermek c. könyv először is azzal foglalkozik, mit is jelent valójában a szuperintelligencia. Mást, mint amit mi itt Európában a pedagógiai elméletben és gyakorlatban tehetségnek nevezünk. Minden gyermek tehetséges, de nem mindegyik szuperintelligens. Képet kapunk arról, milyen összetevői vannak a szuperintelligenciának. Megtudhatjuk, hogyan épül fel egy szuperintelligens gyermek énképe, milyen elhárító mechanizmusokat használ, miért más a humora, mint a többieknek. Nagyon hasznos segítséget nyújtanak a szülőknek a gyakorlati példák, részben már felnőtt gyermekektől, részben szülőktől, pedag

 Csermely Péter biokémikus,hálózatkutató,tudományos tehetségkutató és -fejlesztő. Bloghálózatos életfilozófiám című kitűnő könyvében sajátos filozófiai szemlélettel közelít a világhoz:szól gazdaságról,tudásról,tehetségről,társadalmi és mentalitásbeli problémákról. Ebben a rövid kis könyvajánlóban nincs módom arra,hogy fejezetről fejezetre ismertessem a könyv vázlatos tartalmát-amúgy sem vagyok a spoiler megszállottja-inkább arról írnék,hogy nekem,mint egyszerű olvasónak,miért marad emlékezetes Csermely Péter könyve. Először is azért,mert minden területen továbbléptet. Nem pusztán érint dolgokat,hanem igen őszintén és mélyen,új szempontokat adva tárgyal nagyon komoly és a jövő szempontjából fontos kérdéseket.Csiszolja a személyiséget,példának okáért a Rooseveltről és Churchillről illetve arról a bizonyos harmadik személyről  szóló fejtörőt nem ismertem,de sokatmondó. Egész éjszaka nem aludtam,gondolkoztam magamról. Az énképemről,tudniillik... A tehetséggondozásról szólva:nagyon rokonsze

 Az 1980-as években új,fiatal írókból álló nemzedék bontogatta szárnyait Magyarországon. E nemzedék tagjainak már semmi köze nem volt a Kádár-korszak hivatalos kulturális-művészeti irányzatához,a szocialista realizmushoz. Ők valódi, vérbeli realisták voltak. Be akarták mutatni a "társadalom alatti társadalmat",a periférián élők,a kocsmatöltelékek,a kisstílű bűnözők,a prostik,a mindenféle szélhámosok világát-egyúttal hangsúlyozva,hogy a hivatalos tagadással szemben létezik ilyen világ a szocialistának mondott Magyarországon is.  Tardi Gábor e nemzedék jeles képviselője. Az anyukák álma című könyvében egy,a hivatali lélektelen unalomtól,a normálisak világától menekülő,önmagát tehetséges művésznek tartó fiatalember történetét beszéli el. Hősünk épp a képzőművészeti újság szerkesztőségében lófrál,és hallgatja a munkáiról szóló megsemmisítő kritikákat("leheljen életet ezekbe a vackokba...."),amikor megismerkedik Robikával,a közismert-bár,úgy látszik,mindenki által azért

 Újra kiadták! El sem mondhatom, mennyire örülök annak, hogy Székely Éva olimpiai bajnok úszónk immár klasszikussá emelkedett életrajzi könyvét újra kiadták! Ha van könyv, amit minden magyar embernek el kellene olvasnia akkor ez az. Sírni csak a győztesnek szabad... Igazából erről a könyvről nem lehet rövid könyvajánlót íni. Mert ennek a káprázatos szövegnek melyik részét emelhetnénk ki: azt, hogy a tizenéves Székely Éva hogyan élte túl a második világháború borzalmait egy védett házban, vagy azt, hogyan tanította meg úszni a rábízott két csöppséget? Hogyan ért el olimpiai negyedik helyezést lázas betegen, vagy hogyan reagált arra, hogy lánya, Gyarmati Andrea, nem lett olimpiai bajnok? Ennek a könyvnek miden sora Olvasóért kiált.  Napjainkban annyi, de annyi önfejlesztő könyvet adnak ki, melyekben sikeres, vagy magukat annak tartó emberek próbálják megtanítani olvasóikat arra, hogyan legyenek ők is sikeresek, boldogok. Székely Éva szinte azonnal leszögezi, hogy igazából egy titka van a