Hilde Østby:Kreativitás

 Ez a kiváló könyv egy ( majdnem) tragikus eseménynek köszönheti létrejöttét. A norvég szerzőt, Hilde Østbyt ugyanis súlyos közlekedési baleset érte. Feje megsérült, kórházban kellett összevarrni a sebet. Úgy tűnt, pár hét alatt minden rendbejön. De ami ezután jött! Szerző a gyógyulásának heteiben rájött, hogy elveszítette bizonyos adottságait. Korábban elszánt zenekedvelő volt- a baleset után alig volt képes zenét hallgatni, a magas hangok pedig elképesztően idegesítették. Elveszítette szinesztéziás képességét, azaz nem volt képes adott dolgot egyszerre több érzékszervvel is érzékelni. Hilde ekkor elkezdett komolyan tájékozódni az agysérülések témájában, orvosi szakkönyveket is olvasott, és rájött:a trauma következtében sérült az agy végrehajtó funkciója, ezáltal módosult az emlékezet, bizonyos képességek pedig eltűntek ( akárcsak a nagy francia zeneszerzőnél, Ravelnél- igen, a Bolero komponistájánál- aki szintén egy közlekedési baleset következtében veszítette el a zenei érzékét). Hilde Østby elkezdett kutatni:arra volt kíváncsi, milyen kapcsolatban áll ( ha egyáltalán létezik ez a kapcsolat) az emlékezet a kreativitással. Aztán Hilde Otsby kutatásai tágabb keretet kaptak: elhatározta, hogy ír egy könyvet a kreativitásról. 

És milyen jó könyvet írt! Megtudjuk, hogy az emlékezet valóban kapcsolatban áll a kreativitással, öröklött minták hiányában újat alkotni is lehetetlen ( recenzens szerint erre klasszikus példa a Neumann-féle számítógép:ha nem ismertük volna korábban, sok ezer év óta a számjegyeket, számítógépet sem tudtunk volna készíteni, sőt, nem is lett volna szükségünk rá). Van egy mondás: óriások vállán állunk- ezt általában teológusok mondják, szerintem minden kreatív emberre igaz. Megtudjuk, van-e köze a kreativitásnak az őrülethez:Østby részletesen elemzi Vincent van Gogh pszichológiai-pszichiátriai különcségeit. Megállapítja, hogy van Gogh egészen bizonyosan szenvedett valamilyen elmebéli vagy lelki zavarban, de ez inkább akadályozta az alkotásban, minthogy segítette volna. Jól mutatják ezt az eladási statisztikák is: a neves festőművész, a képzőművészet egyik óriása, életében elkészült közel 800 képéből mindössze egyet tudott eladni!!Kitér a 19.század másik őrült zsenijére, Lord Byronra, aki féltestvérével folytatott viszont, szó esik Rimbaud-ról, akinek költői pályafutása mindössze néhány évet ölel fel, s aki  gyanús kereskedelmi ügyletek közepette fejezte be nem túl hosszú életét. Általánosságban elmondható, hogy az " őrült" zsenik inkább kivételek, mint szabályok:a kreatív emberek többsége azért igyekszik, legalább minimális mértékben, megfelelni a külvilág elvárásainak. Azonkívül a kreatív ember képes formába önteni mondanivalóját (ez a forma lehet művészi forma, tudományos forma, újságcikk, program, stb.). Érdekes statisztikai adatot tudunk meg:a skizofréniával diagnosztizált emberek mindössze 2 százaléka foglalkozik alkotó tevékenységgel ( azt azért odaírhatta volna a Szerző, hogy ez világszerte érvényes adat, vagy csak saját hazájában, Norvégiában van így). Ellenpéldaként olvashatunk Haruki Murakami világszerte ismert japán íróról, aki az átlagot is meghaladó módon és mértékben egészségesen, rendezetten él, rendszeresen sportol, vagy Henrik Ibsenről, a nagy drámaíróról, aki mindennap ugyanabban az órában, ugyanabban a percben indult sétálni. A tehetséges emberek között legalább ugyanannyi rendszeres, mondhatni, polgári életet élő személy akad, mint ahány disszonáns, deviáns. ( Ha magyar példával kiegészíthetem:Márai Sándor vagy Molnár Ferenc sem volt az a tipikus 19.századi művésztípus. Mindketten polgári életet éltek.). 

Hihetetlenül érdekesnek, tabukat döntögetőnek találtam az álmodozásról és az unalomról szóló szövegrészeket. Erről ma nagyon keveset szólunk, hiszen általában a " termelés", a " produktivitás" áll a közbeszéd fókuszában: hogyan lehetünk hatékonyobbak, hogyan használhatjuk ki jobban az időnket, költhetjük el hatékonyobban a pénzünket, lehetünk emberi kapcsolatainkban pozitívak, kisugárzók. Pedig szükség van az ellenkezőjére is: szükség van üres percekre, órákra, amikor is az agy lenyugszik, mert ekkor szabadulnak fel azok az agyi kapcsolatok, melyek a kreatív alkotás folyamatát elősegítik. A közösségi portálok pontosan ez ellen hatnak:ha üres perceink vannak, máris elővesszük a telefonunkat, és hopp,máris elfoglalt emberek vagyunk. Pedig szükségünk lenne üres percekre, hogy 
-élvezzük a természet szépségeit
- kötetlenül beszélgessünk a párunkkal
- eszünkbe jussanak olyan dolgok, megfoghatóak, formába önthetőek legyenek azok a benyomások, melyek később inspiratívan hatnak alkotó tevékenységünkre
- egyszerűen: pihenjünk.Feltöltődjünk. Hogy stresszhelyzetben ne a szimpatikus idegi kapcsolódások agresszív vagy mnekülő válaszai hatalmasodjanak el rajtunk, hanem képesek legyünk arra, hogy aktiváljuk( nem közvetlenül, mert azt nem lehet, azt viszont megtanulhatjuk, milyen ingerekre van szükségünk az ellazuláshoz) a paraszimpatikus idegrendszeri válaszokat ( alkotás, más emberekkel való együttműködés,laza, de irányított beszélgetés, konfliktusok megoldása érvekkel, higgadtan, stb.).
Nagyon szignifikáns összefüggést mutatnak az Østby által idézett vizsgálatok az álmodozás és a kreativitás között. Olvashatunk ágyban író hölgyről éppúgy, mint séta közben gondolatokat fogalmazó művészről. Kell, hogy olykor felemelkedjünk kicsit. Østby könyve felemel, igazi- divatos szóval- interdiszciplináris munka, az agykutatás legújabb eredményeitől kezdve nemzetközileg ismert és elismert művészek életmódbeli különcségeiig, mindenről olvashatunk ebben a rendkívül élénk, nyelvileg dinamikus,közérthetőségre törekvő munkában. 

Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek, aki tehetséges, vagy annak érzi magát, vagy mások annak érzik őt.Ajánljuk továbbá tehetséges gyermekek szüleinek, de olyan szülőknek is, akik szeretnék, hogy gyermekük kreatívabb, kíváncsibb,tehetségesebb legyen. Minden pszichológusnak, pszichiáternek, orvosnak, tanárnak és óvónőnek el kellene olvasnia ezt a remek könyvet. Sok dolgot megértünk általa önmagunkból, a kultúránkról- no és a bennünket körülvevő emberekről. 

Park Könyvkiadó, 2021.Fordította Domsa Zsófia