Tardi Gábor:Az anyukák álma

 Az 1980-as években új,fiatal írókból álló nemzedék bontogatta szárnyait Magyarországon. E nemzedék tagjainak már semmi köze nem volt a Kádár-korszak hivatalos kulturális-művészeti irányzatához,a szocialista realizmushoz. Ők valódi, vérbeli realisták voltak. Be akarták mutatni a "társadalom alatti társadalmat",a periférián élők,a kocsmatöltelékek,a kisstílű bűnözők,a prostik,a mindenféle szélhámosok világát-egyúttal hangsúlyozva,hogy a hivatalos tagadással szemben létezik ilyen világ a szocialistának mondott Magyarországon is. 

Tardi Gábor e nemzedék jeles képviselője. Az anyukák álma című könyvében egy,a hivatali lélektelen unalomtól,a normálisak világától menekülő,önmagát tehetséges művésznek tartó fiatalember történetét beszéli el. Hősünk épp a képzőművészeti újság szerkesztőségében lófrál,és hallgatja a munkáiról szóló megsemmisítő kritikákat("leheljen életet ezekbe a vackokba...."),amikor megismerkedik Robikával,a közismert-bár,úgy látszik,mindenki által azért nem kellően ismert-jósvádájú,de naplopó szélhámossal. Robika bevezeti fogékony hősünket az ivászat,a mindenre könnyen és olcsón kapható lányok,és a szélhámoskodás világába. Robika és csapata folyton tarhál. Ilyen vagy olyan ürüggyel pár száz forintos kölcsönöket kér,amit aztán soha nem ad meg,de emiatt az emberek valahogy nem haragszanak rá annyira...Nagyon parttalan,céltalan kiúttalan,napról-napra életet élnek,céltalanságukat pedig örökös hedonizmussal leplezik. Ennek a művészethez már semmi köze,csak a mindenáron való különbözés a lényeges. A második részben hősünk szembesül tetteinek következményeivel,nem érintheti meg külföldre került gyermekét. A harmadik részben pedig hősünk az ideggyógyintézetben találja magát,s kétségbeesetten próbál szeretni egy szál cigit,miközben a főorvos és a nővérke is szabadulni akar tőle. Aztán kimondják róla az ítéletet...

Tardi Gábor zseniális módon adja vissza a kitaszított réteg nyelvhasználatát. Rövid,édes-bús szellemességek követik egymást pörgős,már nem is drámai,hanem filmes ütemben. Nagyon plasztikus,erős könyv Az anyukák álma. Itt máshogy szövődnek a mondatok,mint az átlagemberek életében. 

Az anyukák álma egy,az egész modern kultúrtörténetünkön végigívelő figura,az elkallódott művész, figuráját írja regénybe. Sajnos,sokan voltak,akik még a lehetőségek kapujának megnyílása előtt elzüllöttek,rossz társaságba keveredtek,ahogy akkor mondták. Sajnos,ez a figura mai társadalmunkban is jelen van. Isten adjon nekik mielőbbi felébredést! És olyan embereket,akik elvezetik őket az ébrenlét forrásához!

Na,igen,a kérdés,hogy kinek ajánljuk ezt a könyvet...Hát,mondjuk úgy,hogy a modern irodalom kedvelőinek. 

Magvető Könyvkiadó,1986.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása