Simon Zoltán:Változó világ-változó irodalom.Esszék és kritikák

 Simon Zoltán:Változó világ-változó irodalom című könyve esszéket,könyvrecenziókat,mű-és műfaji elemzéseket,kritikákat,olvasáskutatási tanulmányokat tartalmaz. Az írások a magyar irodalom nagyon széles spektrumát lefedik:időben a huszadik század teljessége,témáját illetően az alkotók és műveik sokasága tárul elénk. E rövid könyvajánlóban kiemelek néhány írást a rendkívül gazdag választékból.

Az első két tanulmány a magyarországi avantgarde irodalommal foglalkozik,nagyon erős nemzetközi kitekintéssel. Simon Zoltán azt vizsgálja,mennyire értette meg a közönség-és benne a politika-az avantgarde műveket. Simon szerint a közönség nagy része még mindig nem érti az avantgarde verseket,festményeket,szobrokat,mert teljesen másféle esztétikan nevelődtek (romantika,realizmus). Ugyanakkor -a Kassák-féle Ma folyóirat kapcsán Simon megállapítja,hogy a szándék sokszor előbbre tartott,mint a tehetség. Külön foglalkozik Szerző a magyarországi avantgarde és a politikai baloldal -ahogy korabeli nyelven fogalmaz:a munkásmozgalom-nem mindig felhőtlen kapcsolatával.

Kővetkező tanulmány a Napjaink magyar drámái (1970-1973) címet viseli. Szól mások mellett Illyés Gyula Tiszták című tragédiájáról és Bölcsek a fán című groteszk komédiájáról. Pozitív értékelést ad Csurka István:Ki lesz a bálanya? és Döglőtt aknák című színdarabjaról. Kiemeli még az eltelt három év terméséből Kertész Ákos:Makra és Névnap című drámáit,előbbiről megállapiþva,hogy nem tett jót a színpadi műnek,hogy regényből született. A jobbak között említi Fejes Endre:Vonó Ignác,Raffai Sarolta:Utolsó tét,Galgóczi Erzsébet:A főügyész felesége,Molnár Gábor:Vasárnap mindig esik az eső,illetve Cseres Tibor:Barbár változatok című művét. Simon Zoltán szerint van közös pontja,érintkezési felülete ezeknek a drámáknak,mégpedig az életformaválság,mint téma. E gondolatkör színpadi megjelenítését legtisztábban Szakonyi Károly:Adáshiba című színművében véli felfedezni. Az életformaválság kettős:a munkásság kispolgáriasulása egyfelől,az értelmiség talajvesztése másfelòl. Kitűnő esszé. 

Simon Zoltán rendkívül olvasmányosan ír. Úgy fogalmazza meg állításait egy-egy Szerzővel,tendrnciával kapcsolatban,hogy azt a nem szakmabeli de művelt közönség is megérti. Például azt,hogy Moldova György riportjait a műfaj legjobbjainak,szépirodalmi alkotasait viszont egyenetlen színvonalúnak tartja. Vagy hogy Benjámin Lászlótól igazságtalanul fordult el a politikai baloldal.Csurka Istvánról leírja,hogy véleménye szerint tehetségén felül reprezentált író. Abody Béla:Nyomozás című könyvét pedig nagyon negatívan értékeli,de még ebből a nem éppen hurráoptimista hangvérelű kritikából is kiérződik valamiféle féltés,talán szeretetnek is mondhatnánk.

Simon Zoltán:Változó világ-változó irodalom című könyvét ajánljuk mindenkinek,aki 20.századi magyar irodalommal foglalkozik.

Szépirodalmi Könyvkiadó,1976.