Charan Ranganath:Miért emlékezünk?

 A könyv alcíme:A memória rejtett tartalékait is fel tudjuk szabadítani. 

 Az ember ősidők óta élettapasztalatokat gyűjt és emlékeket őriz.Emlékek nélkül sem az egyén,sem a társadalom nem műkódőképes. Charan Ranganath Miért emlékezünk? cimű kitűnő könyvében az idegtudomány szemszögéből vizsgálja az emberi emlékezetet. Alapkérdése,melyet a Bevezetésben tesz fel,így hangzik:Miért emlékezünk bizonyos dolgokra,eseményekre,és miêrt felejtünk el másokat?Ebben a rövid könyvajánlóban kiemelünk néhány fontos gondolatot Ranganath remekül mrgírt,sokak érdeklődésére számot tartó könyvéből.

Ranganath szerint az emberi agy alapvetően felejtésre van beállítva. Nincs fotografikus memóriánk,ami annál is szerencsésebb,mivel egy átlagos amerikai napi 34 gigabájt mennyiségű i formációt kénytelen feldolgozni. Ennek az agy csak elenyészően csekély részét raktározza el. Szerző megismerteti az Olvasót a 19.századi német tudós,Hermann Ebbinghaus munkásságával,aki saját magát használta kísérleti alanyként,értelmetlen hárombetűs szavakat memorizált,vizsgálta a saját rövid-és hosszútávú emlekezetét. 24 óra alatt a megszerzett tudás kétharmadát elvesztette.Megalkotta a felejtés görbéje fogalmát. Az agy exponenciális tempóban szabadul meg az általa feleslegesnek vélt adattömegtől. Megismerkedünk a neuronegyüttes fogalmával,és azzal az óriási szereppel,melyet az emberi emlékezetben játszsnak. Képet kapunk a csecsemők tanulási folyamatáról,melyben az agyi plaszticitás játszik kulcsszerepet. 

Az ember képes arra-talán egyedül a földi élőlények közül,hogy bizonyos dolgokat információkat,eleve kiemeljen,eleve a memoritlzálás szándékával tapasztaljon meg. Figyelem és szándék-ezeket a motiváló szavakat alkalmazza Ranganath professzor erre a jelenségre. Azonban ahhoz,hogy az ember egyáltalán akarjon megjegyezni akarjon tanulni,szükség van a prefrontális kéreg aktiválására van szükség. Nem eltávolítani kell a prefrontális kétget-mint ahogy tették azt az 1960-as évek lobotomiát végző agysebészei. Nem:a prefrontális kéreg hasznos. Ami nem jelenzi azt hogy háttérbe kell szorítani a többi agyterület (hippokampusz,amigdala,nucleus accumbrns,perirhinális kéreg ),valamint a dopamin és a noradrenalin neuromodulátorok közötti interakciókat. Ezek mind az epizodikus,mind a szemantikus memória esetében fontos szerepet játszanak.

Az európai közvélekedés gyakran szembeállítja az emlekezetet és a kreativitást. Ranganath professzor szerint a kettő összefügg. Mindig,amikor valamilyen kreatív tevékenységet végzünkk,a múltbeli tapasztalatainkból indulunk ki. De mégis sokkal hatékonyabb és tartósabb módja a tanulásnak,ha tesztelés segítségével tanulunk. Szerző részletesen ismerteti (a könyv 230.oldalától ) Roediger és Karpicke szakmai körökben híres kísérletét,amikor is a tesztek segítségével tanuló hallgatók sokkal jártasábbá váltak az angol nyelvben,mint a hagyományos módszerrel,ismételt olvasással tanuló alanyok. Pedagógusoknak mindenképp ajánlanám a könyvnek legalább ezen részét elolvasni. A tesztekkel történő tanulás kitörés lehet az európai oktatási rendszerek kissé poroszos módszertanában. Mint ahogy a kollaboratív tanulást sem szabadna pusztán a tudományos világra leszűkíteni,biztos vagyok abban,hogy-megfelelő felkészítést követően-már a jobb középiskolákban alkalmazható.

Ajánljuk Charan Ranganath:Miért emlékezünk?című könyvét mindenkinek,aki a téma iránt szakemberként (pszichológus,pszichiáter) vagy laikusként érdeklődik. Különösen hasznos lehet ez a kitűnő stílusban megírt,zenei idézetekkel "fűszerezett"könyv mindazoknak,akik úgy érzik,memóriájuk már nem a régi,olykor kihagy. Ranganath könyvében erről a témáról is bőven esik szó. 

Európa Könyvkiadó,Budapest,2026. Fordította (kitűnően) Borbély Csaba.