Könyvekről mindenkinek

 A tragikus sorsú spanyol költőnek és drámaírónak, Federico García Lorcának, nem hagyott időt a történelem arra, hogy rendezze hagyatékát. Ez a Címnélküli színdarab a költő fiatalkorában keletkezett, magyarul könyv formájában a Vérnász című darabbal együtt jelent meg. Azért is tragikus a mű sorsa, mert García Lorca bizonyára átdolgozta volna ezt a darabot, ha megéri élete végét, és nem esik áldozatául a spanyol polgárháborúnak.  A Címnélküli színdarab igazi avantgarde alkotás, leginkább a korai Brechtre emlékeztet, csak éppen a betétdalok, a songok hiányoznak belőle. A szereplők eléggé furcsák: Szerzők, 1. és 2. néző, hang, szolga, fiatalember, súgó, Lady Machbeth(!). A darab témája pedig nem más mint a klasszikus kapitalizmus válsága, valamint a forradalom. A darab egyfelvonásos, a Szerző monológjával indul, aki rámutat arra, hogy a polgári világ rossz, és kellene valami, ami megváltoztatja ezt. A nézők morogni kezdenek, nem szeretik az ilyen szöveget, ők szórakozni jöttek a színházba

 Federico García Lorca ikonná vált. Ő lett a világirodalmi kánon szenvedélyes hős lovagja,igazi spanyol,költő és tragikus halált halt katona. Mindemellett háttérbe szorult Federico Garcia Lorca,az író. Pedig az olyan színvonalat elért művei,mint pl. a Vérnász c. dráma,mely többször megjelent önálló könyv alakban is,jól példázzák,mekkora tehetség is volt ez a spanyol fiatalember. A darab a hagyományos színmű,és az igazi,szenvedélyes mediterrán népballada ötvözése. Az első jelenetből megtudjuk,hogy a fiatal fiú nősülni készül. Az anya sajnálkozik fia "elvesztésén",miután férjét és másik fiát késes verekedésben elvesztette.Különösen ideges lesz az asszony,mikor megtudja,hogy a kiszemelt lány korábban jegyese volt Leonardonak,aki ahhoz a családhoz tartozik,akik megkéselték az asszony férjét és fiát.Ráadásul az esküvő napján,kora reggel,Leonardo beállít a lányhoz. A vége,amint azt fantáziadús Olvasóink már kitalálták,egy tragikus végkimenetelű leányszöktetés. De ennekva darabnak a

Arnold J. Toynbee a huszadik század legkülönösebb brit történész volt. A múlthoz enciklopedikus szemlélettel, az úgynevezett holisztikus filozófia nézőpontjából közelített: a világot egységesnek látta és próbálta láttatni. Hatalmas munkája, a történelmi tanulmányok, az emberiség történetének egészét tekinti át, az ókortól saját koráig. Az 1971-ben magyarul kiadott válogatás tulajdonképpen ebből a hatalmas, tizenkét kötetes műből tartalmaz szemelvényeket. Toynbee egyike volt azon történészeknek, aki minden történelmi korral foglalkozott. Van, aki ezt nem szereti, mondván:nem érthet mindenki mindenhez, recenzensnek az a véleménye, hogy időnként felbukkannak kivételek. Toynbee szerint nincsenek primitív társadalmak és civilizációk, csak éppen stagnáló és éppen dinamikus társadalmak. Nagyon érdekes az ezzel kapcsolatos hegy-metafora: a modern társadalmak éppen másznak, hegynek felfelé, az általunk megrekedtnek tekintett kultúrák pedig éppen pihennek. Nekik is volt dinamikus korszakuk,

Manapság, a sportstatisztikák (virág?)korában nagyon nehéz könyvet írni világhírű futballistáról. Hiszen mindenkiről tudjuk, hány gólt lőtt, hány lövést eresztett kapura, abból mennyi ment mellé, merre cselezett, hány kilométeres sebességgel futott a pályán. Látszólag mindenkiről tudunk mindent. Mégis: ha elolvassuk Andres Iniesta: Életem játéka című könyvét, melyet a kiváló labdarúgó Marcos Lopez és Ramon Besa közreműködésével írt, az a benyomásunk támad, hogy a futballmeccs csak kirakat. A lényeget mi, drukkerek, nem látjuk. Nem látjuk, hogyan került fel a Barcelona első sorába egy alacsony, a forró spanyol vidékről érkezett, túlságosan szerény fiú, nem látjuk, hogyan fogadták be őt a csapattársak, nem látjuk, hogyan vívódott azzal, hogy távol van a családjától, s nem tudunk semmit a nagy meccsek hátteréről. Például arról, hogy miért nem játszott Iniesta azon a nevezetes BL-döntőn az első félidőben. Az Iniesta-Lopez-Besa szerzőhármas megpróbált a kulisszák mögé látni. Nem bulvársa

A Hatnyelvű szinkron szótár még 1992-ben jelent meg, de kevés, azóta jobb könyvvel találkozhatott az Olvasó a magyar könyvpiacon- legalábbis a többnyelvű szótárak műfajában. 970 oldalon, hat nyelven ( angol, német, magyar, olasz, spanyol ,francia) ismerteti a leggyakoribb szavakat, ráadásul az ábécérendet nem egy nyelv alapján állítja fel, hanem variálja a különböző nyelveket. Pál József és munkatársai olyan könyvet alkottak, mely az egész családnak hosszú időn át nagyon hasznos segítség. Egyetlenegy hiányosságát talán megemlíthetjük ennek a nagyszerű könyvnek: a kifejezések hiányoznak belőle. Dehát ezek részletes tárgyalása nagyon megnövelte volna a terjedelmet. Külön meg kell dicsérni a kivitelezést, mert a borító anyaga lehetővé teszi, hogy ne kelljen a könyvet néhány év agyonhasználat után kidobni. ( Pál József és Zrínyi Kiadó, 1992.)

Halál az arénában... Ángel Maria de Lera a nálunk kevésbé ismert spanyol írók közé tartozik. Könyvelő volt az istenadta, de emellett remek regényeket írt, erre jó példa A félelem harsonái című könyv, mely a spanyol falvak nyomorát, szegénységét, a spanyolországi élet kilátástalanságát beszéli el, két torreádor sorsán keresztül. Rafa, a Vékonydonga és barátja, Olajos, egy falu Szent Jakab napi bikaviadalára érkeznek, hogy megvívjanak egy meglehetősen rossz állattal. A Vékonydonga meghal, mert óvatlanul egy szép lányra kacsint viadal közben. De Lera zsenialitása abban áll, hogy itt nem marad abba a történet, hanem tovább beszéli az életben maradt társ, a csúnyaarcú Olajos sorsát. Remek bikaviadalos könyv, elég régen adták ki, érdemes lenne a kiadóknak újra próbálkozniuk...

Az irodalmi legenda,Ernest Hemingway könyvét az teszi aktuálissá, hogy manapság már alig rendeznek bikaviadalokat. Az állatvédők tiltakozásának engedett a spanyol és a mexikói kormány, betiltotta a " barbár" szokást, így aztán odalett a tradicionális latin életforma igen fontos eleme. A Halál délután című könyv tehát inkább múltidézés, egy véres század mementója. Maga az elbeszélés igazi "hemingwayes", nem túl feszes, inkább a környezet -ábrázolás részletességére illetve a dialógusok velős, tömör megformázására koncentrál. Megismerjük a spanyol életformát és a híres matadorokat. Egyébként beszélgettem egy spanyol ismerősömmel, ő nem szereti Hemingwayt, mert szerinte túl egyoldalú képet fest Spanyolországról. Akkor most mi az igazság?