Osho:Szerelem, szabadság, egyedüllét
A 21.század a spiritualizmus százada. Nagyon sok olyan szellemi tanítómester van, akinek szándéka az emberiséget a helyes útra terelni. A meglehetősen viharos életű indiai Osho az egyik legismertebb ezen tanítók közül.Halála után is elképesztő mennyiségben fogynak könyvei.
Jómagam keresztény vagyok, éppen ezért kíváncsian olvastam végig a Szerelem, szabadság, egyedüllét című könyvet. Voltak olyan állítások, melyekkel egyetérthetek, s találkoztam olyan gondolatokkal, melyek olvastán kivert a hideg. De éppen ez a jó ebben, hogy nem gondolkodunk egyformán.
Maximálisan egyetértettem azzal, hogy a szerelem fontos az ember számára, és az is igaz, hogy a különböző vallások- nemcsak a keresztény!- évszázadokon át elnyomták az ember természetes vágyait. Azzal már viszont nem tudok egyetérteni, hogy a szerelem vezet el Istenhez. Elvezethet, persze, de nagyon sok más útja-módja van annak, hogy a halandó ember Isten közelébe kerüljön.
Azzal sem tudok egyetérteni, hogy nem számít a partnerek száma. Igenis fontos, hogy valaki egyszerre illetve szexuálisan aktív éveiben hány partnerrel tart kapcsolatot. Éppen ezért fontos a család, s igencsak kétkedve fogadom Osho azon megállapítását, miszerint a kommuna sokkal hatékonyabb együttélési mód, mint a család. Amikor Osho az általa elképzelt kommunát vázolja, valami olyasmit ír le, mint az izraeli kibuc. Ez viszont nem kommuna. Kommuna és kibuc nem ugyanaz.
Teljesen egyetértek viszont azzal, hogy az embernek szabadságában áll dönteni. A keresztény Isten is a szabadság istene, soha nem kényszerít semmire. Akik kényszerítenek, azok a papok. A keresztény és a hindu vallás hosszú időkön át kényszerítő erővel működött, ez az utóbbi időben már nem tapasztalható. Ki is ürültek a templomok.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy mindenki fogja magát, és állítsa össze a maga gondolatrendszerét. Ez az úgynevezett pachwork-vallásokhoz vezet: egy kis ez, egy kis az. Legalábbis gyermek- és fiatalkorban fogni kell a kereső kezét. Nincs tapasztalat, melyből a nagy eégsz összeálljon.
Osho könyvét ajánlom, sőt, kötelezővé tenném minden lelkipásztor, tanító, guru, és efféle foglalkozást űző ember számára. Ugyanis nagyon hatásosan érvel. Márpedig érvelni mindenkinek tudnia kell, aki beszél. Osho erősen megosztó gondolkodó. Tudni kell szétválasztani a bűzát a konkolytól.
Édesvíz Kiadó
Jómagam keresztény vagyok, éppen ezért kíváncsian olvastam végig a Szerelem, szabadság, egyedüllét című könyvet. Voltak olyan állítások, melyekkel egyetérthetek, s találkoztam olyan gondolatokkal, melyek olvastán kivert a hideg. De éppen ez a jó ebben, hogy nem gondolkodunk egyformán.
Maximálisan egyetértettem azzal, hogy a szerelem fontos az ember számára, és az is igaz, hogy a különböző vallások- nemcsak a keresztény!- évszázadokon át elnyomták az ember természetes vágyait. Azzal már viszont nem tudok egyetérteni, hogy a szerelem vezet el Istenhez. Elvezethet, persze, de nagyon sok más útja-módja van annak, hogy a halandó ember Isten közelébe kerüljön.
Azzal sem tudok egyetérteni, hogy nem számít a partnerek száma. Igenis fontos, hogy valaki egyszerre illetve szexuálisan aktív éveiben hány partnerrel tart kapcsolatot. Éppen ezért fontos a család, s igencsak kétkedve fogadom Osho azon megállapítását, miszerint a kommuna sokkal hatékonyabb együttélési mód, mint a család. Amikor Osho az általa elképzelt kommunát vázolja, valami olyasmit ír le, mint az izraeli kibuc. Ez viszont nem kommuna. Kommuna és kibuc nem ugyanaz.
Teljesen egyetértek viszont azzal, hogy az embernek szabadságában áll dönteni. A keresztény Isten is a szabadság istene, soha nem kényszerít semmire. Akik kényszerítenek, azok a papok. A keresztény és a hindu vallás hosszú időkön át kényszerítő erővel működött, ez az utóbbi időben már nem tapasztalható. Ki is ürültek a templomok.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy mindenki fogja magát, és állítsa össze a maga gondolatrendszerét. Ez az úgynevezett pachwork-vallásokhoz vezet: egy kis ez, egy kis az. Legalábbis gyermek- és fiatalkorban fogni kell a kereső kezét. Nincs tapasztalat, melyből a nagy eégsz összeálljon.
Osho könyvét ajánlom, sőt, kötelezővé tenném minden lelkipásztor, tanító, guru, és efféle foglalkozást űző ember számára. Ugyanis nagyon hatásosan érvel. Márpedig érvelni mindenkinek tudnia kell, aki beszél. Osho erősen megosztó gondolkodó. Tudni kell szétválasztani a bűzát a konkolytól.
Édesvíz Kiadó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése