Olga Bočkovà:A sors ezüstruhában jár

 Az 1970-es évektől virágzásnak indult a kelet-közép-európai krimiírás. Nagyon jó cseh,lengyel,magyar bűnügyi regények,novelláskötetek születtek. Az olvasóközönség ekkorra már inkább az angolszász krimiket,thrillereket olvasta szívesebben-ezek jelentették az "egy csepp Nyugatot"a kommunista Kelet nyomasztó világában. Ettől függetlenül a már említett országokban kiemelkedő színvonalú krimiirodalom született. Olga Bočkovà cseh (akkori szóhasználattal:csehszlovák) író A sors ezüstruhában jár című bűnügyi regénye felveszi a versenyt a legnagyobbakkal is. Az alábbi könyvajánlóban a cselekmény elejéből adunk ízelítőt.

A fiktív történet helyszíne Prága környékének nyaralóövezete,a történet valamikor az 1970-es években játszódik. Női holttestet találnak a Sazlava folyó partján,az áldozat ezüstszínű nadrágkosztümöt visel,mellette egy baba,szintén ezüstruhában. A nőről kiderül,hogy Alice-nak hívják,nem sokkal múlt negyven,és előző este bulit rendezett a közeli nyaralóban. Különös rendezvény volt ez:Alice a volt szeretőit hívta meg,akik nyugodtan elhozhatták jelenlegi házastársukat,menyasszonyukat,stb. Pazar vacsora és némi italozás után Alice valamennyi férfit felhívta az emeleti szobába,egy kis intim beszélgetésre. Itt fejükre olvasta korábbi állítólagos bűneiket. Majd megállt a lépcsőfordulóban,mindenkit lehordott a sárga földig,a teátrális szónoklat végén pedig közölte,hogy az egész csak tréfa volt,mulasson mindenki tovább. Ekkor látták Alice-t utoljára. Másnap érkezett meg a rendőrség a hírrel,miszerint a háziasszony meghalt.

Kametity őrnagy és társa,a történet narrátora, kapják az ügyet. Mind a 12 vendéget egyenként kihallgatják. Van közöttük orvos,hajdani textilkereskedő,osztályvezető egy állami vállalatnál,mindenféle átlagember.Senki sem tud semmit,végigaludták a hajnalt,senki nem ismerte egyik vendéget sem,a vacsoránál mutatkoztak be egymásnak.Legtöbb tanúnak az volt a véleménye,hogy Alice mentális egyensúlya megbomlott,és az egész vendégségnek semmi értelme nem volt,atonkívül,hogy a házigazda kiélhette bosszúvágyát,elhitetve magával,hogy szeretői tették tönkre az életét. A laborosok a rengeteg pohár között találnak egyet,melyben cián nyomait mutatták ki. Csakhogy az áldozat szervezetében nem találtak ciánt. A nyomozók nem tudják eldönteni,öngyilkosság vagy gyilkosság történt. Bábuval próbát rendeznek,hogy az esés szögéből,sebességéből megpróbáljanak következtetéseket levonni. Egyértelmű eredmény nem születik:az áldozatot kilökhették az ablakon,de kiugorhatott ő maga is,ha elég erővel rugaszkodott el. De akkor mit keresett mellette a különös játék? 

Nagyon érdekes,eredetien bonyolított cselekménnyel örvendettette meg olvasóit Olga Bočkovà. Különösen az a ciános szál tetszik-mert ha az áldozatban nem találták nyomát,akkor hova lett a méreg?A sors ezüstruhában jár igazán meglepő befejezésű,ízig-vérig modern történet,még autósüldözés is van benne. Ajánlom ezt a remek könyvet a krimi minden rajongójának.

Magvető Könyvkiadó,Albatrosz sorozat,Budapest,1975.Fotdította Zádor András