Bátor- Prae 44.
Irodalmi folyóiratnak csak abban az esetben van immanens értelme, ha az a folyóirat bátor. Ha a bátorság hiányzik, a vélemény sem lesz érdemi. A Prae 44. száma igencsak bátor, épp ezért igencsak érdemi.
Merényi Krisztián: Józsi bácsinál című novelláját például nem minden irodalmi folyóirat vállalta volna be. Nem egészen másfél oldalon rettenetes tragédiák, szenvedések. Hogy maga a mű miről szól, azt, véleményem szerint, a címből ki lehet következtetni...
Orcsik Roland elképesztően jó költő. Ezt eddig is tudtuk róla, de aki elolvassa a Szétmorzsolva című versét, átgondolja véleményét a kortárs költészet lila és dekadens mivoltáról. Ez egy zseniális vers, üde színfolt a színfolt-talanság világában.
A harmadik mű, amit ki szeretnék emelni, az Bozsik Péter: Vándorszakács című írása. Először visszariadtam a hosszúnak tűnő mondatoktól, de aztán rájöttem, hogy van olyan mondat, ami attól, sőt, elsősorban attól szép, hogy hosszú, és az egymásba kötések, a végtelenségek logikai dimenziói között ingázik, meg ilyesmi, de ez már nagyon kezd irodalom lenni, úgyhogy abba is hagyom, ilyen a bloggerélet.
Van aztán a végén, kár, hogy csak a végén, egy Celine-tanulmány, Kántás Balázs tollából, szerintem az egyik legjobb magyar nyelvű alkotás ebben a témában és műfajban. Még az is érti, aki nem járt filozófiaszakra. Szerénységem mindenesetre jobban élvezte, mint az internetes irodalomról szóló írásokat, bár, természetesen, azok is megérnek egy misét.
A többi írás is megér egy misét, így aztán nem árt elfáradni a könyvtárba. Misézni. Mert a Prae 44. száma évekkel ezelőtt jelent meg, talán letölthető a netről, talán nem, de ha utóbbi eset forogna fenn, akkor is be kell ülni a folyóiratolvasóba, mert kultúrember életének legszebb pillanata a kultúrélmény. A Prae 44. attól is jó ám, hogy aktuális .És, bár nem szeretek jósolni, ezúttal kivételt teszek: mindig is az lesz.
Merényi Krisztián: Józsi bácsinál című novelláját például nem minden irodalmi folyóirat vállalta volna be. Nem egészen másfél oldalon rettenetes tragédiák, szenvedések. Hogy maga a mű miről szól, azt, véleményem szerint, a címből ki lehet következtetni...
Orcsik Roland elképesztően jó költő. Ezt eddig is tudtuk róla, de aki elolvassa a Szétmorzsolva című versét, átgondolja véleményét a kortárs költészet lila és dekadens mivoltáról. Ez egy zseniális vers, üde színfolt a színfolt-talanság világában.
A harmadik mű, amit ki szeretnék emelni, az Bozsik Péter: Vándorszakács című írása. Először visszariadtam a hosszúnak tűnő mondatoktól, de aztán rájöttem, hogy van olyan mondat, ami attól, sőt, elsősorban attól szép, hogy hosszú, és az egymásba kötések, a végtelenségek logikai dimenziói között ingázik, meg ilyesmi, de ez már nagyon kezd irodalom lenni, úgyhogy abba is hagyom, ilyen a bloggerélet.
Van aztán a végén, kár, hogy csak a végén, egy Celine-tanulmány, Kántás Balázs tollából, szerintem az egyik legjobb magyar nyelvű alkotás ebben a témában és műfajban. Még az is érti, aki nem járt filozófiaszakra. Szerénységem mindenesetre jobban élvezte, mint az internetes irodalomról szóló írásokat, bár, természetesen, azok is megérnek egy misét.
A többi írás is megér egy misét, így aztán nem árt elfáradni a könyvtárba. Misézni. Mert a Prae 44. száma évekkel ezelőtt jelent meg, talán letölthető a netről, talán nem, de ha utóbbi eset forogna fenn, akkor is be kell ülni a folyóiratolvasóba, mert kultúrember életének legszebb pillanata a kultúrélmény. A Prae 44. attól is jó ám, hogy aktuális .És, bár nem szeretek jósolni, ezúttal kivételt teszek: mindig is az lesz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése