Stefan Hertmans: Háború és terpentin
Szereti a háborús regényeket? Akkor ne habozzon, azonnal szerezze be Stefan Hertmans 1951.ben született belga író Háború és terpentin című könyvét, mert ennél jobbat ebben a tematikában még kevesen alkottak. Arról van szó, hogy Hertmans mesterien ütközteti a 19. század békevilágát ( vagy hazug világát?), az első világháború poklával: lövészárkokkal, sebesülésekkel, és sok egyéni tanulsággal, melyekből azonban Európa egyáltalán nem tanult. Hertmans: Háború és terpentin című könyve azzal éri el lebilincselő hatását, hogy- látszólag legalábbis- semmi különöset nem csinál. Nem posztmodernkedik, nem ellen-posztmodernkedik, egyszerűen csak leír egy történetet, pontosabban: személyes történelmet, két emberi sorson: nagyapán és unokán keresztül. Nyilván az unoka élettapasztalatai sokkolóbbak, talán valóságosabbak is, ám ne felejtsük: az emberiség békét érdemel, mert a humanizmus eszköz lehet a gonso erők megállítására. Stefan Hertmans tudja ezt, és az Olvasóknak ír. Az értőknek, azoknak, aki