Könyvekről mindenkinek

Amikor híres zenészek írják az önéletüket, mindig felmerül a kérdés: ez most lemezpromó vagy valódi önéletírás? Bruce Springsteen esetében nem kérdés: irodalmi szintű, történetileg nagyon pontos, egyszerre vertikális és horizontális bemutatási módszerrel élő komoly, önéletírásról van szó. Ez a könyv lényeges, mint a só, mint a víz, vagy mint maga a zene. Amerikában születtem- van ebben valami végzetszerű, mert aki az 1950-es években Amerikában született és élt, abban ott van valami abból a régi, bájos ipari-kertvárosi, a jóléti világba belemerülő Amerikából, ami ma már nincs. Akkor sem volt, csak minden megszépül. Springsteen nem szépít, nem nosztalgiázik, de nem is lázad. elmondja, hogy szülővárosa bunkó hely volt. Leírja azokat a kis helyi vagányokat, akikkel pályája kezdetén dolga volt. Leírja a nagyszüleit, akik elváltak, majd hatvan év után újraházasodtak. Szól a történelemről, az egyre erősödő faji ellentétekről. Magát sem szépíti: elkényeztetett kölyök volt, nagyi egy szem un

Talán csodálkozhat a Kedves Olvasó, amiért a SÍK Kiadó 1999-ben jelentet meg egy jó harminc évvel korábban született gyermekkönyvet. Hiszen a mai gyerekek már annyira mások- mondhatnánk.De a Sempé/Goscinny szerzőpáros Nicolas meg a haverok című műve már annyira klasszikus, annyira időtálló, hogy bármely kor bármely gyermekei szívesen olvassák, s azonosulnak a hősökkel. A derék Nicolasban semmi különös nincs, és pont ez a jó, hiszen így bárki lehet. A könyvben előforduló történetek hétköznapi szituációkon ( pl születésnap, sakkozni tanuló gyerek, suli közelében megnyíló könyvesbolt) alapulnak, nem groteszkek. nem kifacsartak. A könyv a legjobbat hozza ki szülőből és gyerekből. Gyógyít, pihentet. De nem altat. Sőt!