Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Ávós írók, funkcionárius szülők, íróvá vált gyerekei és művei Arday Géza:Kísért a múlt című könyvében arra tesz kísérletet, hogy néhány, a mai magyar irodalomban még mindig jelenlevő alkotó identitásválságait, történelmi traumáit és ezek feldolgozatlanságát elemezze. A kísérlet sikerült,meggyőző képet kaptunk arról a jelenségről, amely jóformán csak Magyarországra jellemző:a kommunista diktatúrában befutott, sikeres írók átmentették szellemi befolyásukat a rendszerváltás utáni időszakra. De mi lehet emögött?- erre a kérdésre keresi a választ ez könyv. E rövid könyvajánlóban néhány megjegyzést szeretnék fűzni Arday Géza kitűnő könyvéhez,a laikus Olvasó szemével.   1. Először is a legfontosabb: örülök, hogy ez a könyv megszületett, és örülök, hogy olvashattam. Nagyon sok új információt tudtam meg Nádas Péterről, Spiró Györgyről, Janikovszky Éváról, Forgách Andrásról, és a többiekről.   2. Milyen igaza volt Karinthy Cininek, amikor is a népi, az alulról jövő tehetségeket k

 Könyvajánló blogunk gyakorlata az, hogy a drámai műveket külön, önálló bejegyzésekben tárgyaljuk. A Spiró György: Sajnálatos események című könyvében található, történelmi témájú színpadi művek azonban annyira szerves, elválaszthatatlan egységet alkotnak, hogy nem láttam értelmét szétdarabolni ezt az egységes egészet. Nincs módunk komplex, minden részletre kiterjedő elemzésre sem, inkább a színdarabokban szereplő alakok jellemzésén keresztül próbálok kedvet csinálni ezekhez a művekhez. Amint az a Főtitkárok című színműből kiderül, Rákosi Mátyásnak nagyon kellett vigyáznia, mert egy amerikai látogatásakor együtt fényképezkedett Truman elnökkel Gerő pedig azt állította, Sztálin ezért nagyon meg fog haragudni rá. Spiró ezzel az epizóddal magyarázza, miért is volt Rákosi annyira túlkompenzatív. Rákosi itt a hithű kommunista, a hatalmi játszmák mestere, afféle huszadik századi III.Richárd, akinek egyetlen célja van: a hatalom mindenáron való megtartása. Kádár pedig megrögzött opportunista,

Furcsán mozog ez a mai idő. Alexa Károly irodalomtörténész Életünk és irodalmunk című recenzió-kötete 2006-ban jelent meg ( a könyv címe véleményem szerint az ÉS-sel beszélget), ám, sajnos, azóta az itt recenzált alkotók jelentős része eltávozott közülünk. Úgyhogy Alexa Károly könyve irodalomtörténeti könyv lett- az irodalomtörténet nagy szerencséjére. Mert Alexa Károly remek elemző. Éppúgy érzi, éppúgy magáévá teszi Spiró György könyvét, mint Nagy Gáspár kötetét. Az nem számít, hogy mivel ért egyet és mivel nem, nem ez élvez prirotást. Hanem a szakmaiság és erkölcsiség korunkban ritkán látható, szimpatikus összefonódása. Alexa Károly számára egyedüli mérce a szakmai színvonal és a művek erkölcsi háttere. Nem a recenzált könyvek szerzőinek politikai hovatartozása, nem a mindenkori irodalmi kánon még-mindenkoribb és egyre gyorsuló átalakulása, hanem a leírt szó, a tartalom, a mondanivaló az egyetlen kritérium. Az már más kérdés, hogy Alexa Károlynak van politikai meggyőződése, de ez n

Spiró Györgyöt már megint üldözik. Legalábbis Spiró György ezt mondja. illetve: ezt sugallja. Az Egyéni javaslat című, 2019-ben megjelent, humoreszkeket tartalmazó könyv ezen üldöztetés jegyében fogant. Az antidemokratikus, szólásszabadságot korlátozó, hiperaljas magyar fideszokrácia elnyomja az olyan őszinte, makulátlan, mindig a kisemberek érdekét szem előtt tartó kitűnő magyar írókat, mint Spiró György. Aki- mily nemeslelkű- humorral felel a gaz rágalmakra, szóval fenyíti a brutális öklöket. Ha mindenki olyan volna, mint Spiró György, akkor Magyarország és Európa is rövid időn belül felvirágozna, és a szegény telepieknek sem kellene többé csirkefejet enni, beérhetnék a combjával is. Aki Spiró Györgyöt illetve az általa favorizált közéleti-politikai (mert nem ugyanaz, ugyebár: a mindig gondolkodó, folyton a nép és a demokrácia fejlesztésének lehetőségein tűnődő bölcs író csakis fölötte állhat a sosem gondolkodó, bárgyú konzervatív politikusnak, aki ráadásul önző is, mert anyagias