Daniel Banulescu: Minden idők legjobb regénye

 Minden idők legjobb legjobb regénye? Igen, ez a címe Daniel Banulescu híres regényciklusa negyedik darabjának, mely regényciklus Románia meglehetősen viharos 20.századi történelmét, azon belül is a Ceaucescu-korszakot mutatja be. A történelemnek egyfajta ironikus-szatirikus értelmezésével találkozunk ezekben a könyvekben: mind a hatalom emberei, mind az ellenük fellázadó- vagy éppen hozzájuk alkalmazkodó, hűségüket kereső- hétköznapinak tűnő emberek meglehetősen karikírozottak, a párbeszédek nagyon viccesek, ott hordozzák magukban " a ha már kénytelenek vagyunk itt élni, akkor..."- életérzést. Az alábbi könyvajánlóban egy nagyon rövid cselekményrészletet mutatok be, kissé spoilerszerűen, kritikai reflexiókat mellőzve, hogy ezáltal feltámasszam az Olvasóban a kedvet Daniel Banulescu különleges, semmi más irodalmi alkotáshoz nem hasonlítható könyvének elolvasásához. 

A fiktív, de valós elemeket, helyszíneket, történelmi szereplőket is felvonultató történet Romániában, legelsősorban Bukarestben és Snagovban játszódik, 1989-ben. Nagy a szegénység, az emberek elkeseredettek, a társadalom egy része bízik a változásban, más része belenyugszik abba, hogy örökké diktatúra lesz. Egy cirkusz vonul végig Bukarest utcáin, Bruta és Chiose, a két lókötő vezeti. A lakosság igen vegyes érzelmekkel fogadja őket. A társulat ( melynek tagja egy élő medve is) valahogy rátalál egy összeesküvő csoportra, mely árnyékkormánynak tekinti magát és egy bérház pincéjében tartja üléseit. A csoport egyébként semmivel sem demokratikusabb, mint a diktatúra, a túl sokat kételkedő és túl sokat kérdező belügyminiszter-helyettest egyszerűen meggyilkolják ( pontosabban: nem tudjuk biztosan, hogy meggyilkolják, de igen valószínű).. Az Olvasó nem tudja biztosan, hogy ez a csoport a titkosszolgálat csalija, amely arra hivatott, hogy magába olvassza, aztán a hatóságok kezére adja a potenciális ellenzékieket, azon belül is leginkább az értelmiséget, tanárokat, művészeket. Az mindenesetre gyanús, hogy az újonnan jövők felesküsznek Caecescura is, meg az ellenzékre is....
Lakatfű, a meglehetősen jó szervezőkészséggel megáldott úriember meg akarja ölni a pártfőtitkárt. Szerez egy jó távcsöves vadászpuskát. Egy kocsmában találkoznak az összeesküvők, de a Securitate emberei lebuktatják őket, egyikük meg is hal, de Lakatfői ( LF, ahogy a regényben gyakran emlegetik) nem adja fel. Megtudja, hogy a főtitkár nagyon szeret üdülni a snagovi tavaknál. Ez korábban a nép egyik kedvenc kirándulóhelye volt, büfékkel, csónakázóval- itt edzettek a női kajak-kenu válogatott tagjai is. Amióta a pártfőtitkár és számtalan testőre üdül itt, gyakorlatilag kitiltották innen az egyszerű embereket. Lakatfőinek ez a hely tökéletesen megfelel. Ceaucescu hűséges labradoraival sétál, amikor eldörren a végzetes lövés....Hogy talál-e, és ha igen, akkor kit, azt itt és most már nem áruljuk el...

Ajánljuk ezt a könyvet mindazoknak, akiket érdekel Kelet-Európa múltja, jelene és jövője, illetve szereti a szatirikus, humoros irodalmat. Olyan olvasmány ez, mely valóban tükröt tart elénk. Minden idők legjobb regénye? Azért nem. Hanem rendkívül igényes és vicces emlékezés. Ilyenek voltunk egykoron.  

Típotex, 2025.Fordította Szonda Szabolcs