Könyvekről mindenkinek

Steven Pinker amerikai pszichológus könyve magáról a nyelvről szól. Arról, melyet mindannyian beszélünk, melynek segítségével írásban kommunikálunk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy amit beszélünk, írunk, azt mindet tanultuk. Steven Pinker: A nyelvi ösztön című könyvének alapgondolata az, hogy a nyelv, mint készség, ösztönös és csak az emberre jellemző ( ezt sok pszichológus és nyelvész vitatja). Minden ember képes nyelvet használni, sőt, alkotni, ez nem kultúrafüggő. Hogy ez mennyire így van, azt számomra leginkább a nicaraguai gyerekek esete illusztrálja. Nicaraguában sokáig nem volt elfogadott jelnyelv a siketek számára. Hát, a tízéves kis siketek alkottak maguknak egyet. Tízéves gyerekek komplett nyelvet alkottak, szavakkal, mondatokkal! Pedig ők nem tanulták ezt sehonnan, nem voltak kulturális mintáik. Csak kommunikálni akartak egymással, és kész. De ami a legmegdöbbentőbb:amikor a tízévesek nagyobbak lettek, a következő tízéves generáció megint alkotott magának egy nyelvi

Steven Pinker amerikai tudós könyvében nem egyebet állít, mint azt, hogy békésebb lett az emberiség. Elsőre megütközhetünk, hiszen a tévéből-netről folyton árad rán kaz erőszak. Pinker szerint éppen az baj, hogy a média felnagyítja, eltúlozza az erőszak jelentőségét társadalmunkban, pusztán a szenzációhajhászás kedvéért. Pinker többszáz oldalon keresztül bizonyítja tézisét. Megtudhatjuk, hogy a huszadik század közepén jóval több volt a polgárháború, mint manapság. Számokkal alátamasztva, kissé meglepetten értesülünk arról, hogy a régebbi korok háborúi időarányosan sokkal több áldozattal jártak. Ami a legmeglepőbb- s az amerikai történelem pontos dokumentáltságát ismerve nehéz vitatkozni- hogy az USa-ban csökken a gyilkosságok száma. Vannak amerikai államok, ahol az 1970-es-80-as években jóval több szándékos emberölés fordult elő, mint a 21. században. Punker szerint az erőszak társadalmi szintű csökkenésének két oka van 1. Az állam, vagy ahogy Hobbes nyomán Pinker emlegeti, a Levia

Steven Pinker könyve úgy hirdeti magát, mint " Védőbeszéd az értelem, a tudomány, a humanizmus és a haladás mellett". Ez a könyv alcíme. Azt kell mondjam, megfelel az igazságnak. Pinker olyan világszemléletet mutat be, mely manapság idejétmúltnak számít, mégis, relevánsan magyarázza világunk jelenségeit, a gazdaságtól a vallásig, a haladástól az értelmen át a haladásfóbiáig. A Felvilágosodás most voltaképpen jelen világunk enciklopédiája akar lenni, mely szól az emberi életkor változásairól, a szegény országok gazdasági felzárkózásáról, az emberek olvasási szokásairól, a terrorizmusról. Nem nehéz felismerni a párhuzamot a Nagy Francia Enciklopédiával, csak éppen itt nem címszavak, hanem fejezetekre tagolódik az olvasnivaló. A Felvilágosodás most nem azt jelenti, hogy eljött az ideje egy új felvilágosodásnak. Éppenhogy a 18.századi felvilágosodás tradícióit tartja szem előtt, ezeket akarja visszahozni. Pinker szerint a mai közgondolkodás irracionálissá vált, éppen ezért lenn