Marczali Henrik:Magyarország története II.kötet

 A 19.század végén,a magyar polgári kultúra fénykorában,megszületett az igény arra,hogy a magyarországi történettudomány is alkosson összefoglaló világtörténetet. A szerkesztésre a kor egyöntetűen legjobb történetíróját,Marczali Henriket kérték fel. Megszületett a hatkötetes,melyből az első négy kötet világtörténettel,a másik két kötet Magyarország történetével foglalkozott. Az 1989-es rendszerváltás és demokratizálás során a művet változatlan szöveggel,ízléses,de azért az eredetivel fel nem érő kötésben újra kiadták. Ebben a rövid könyvajánlóban a Magyarország története II. (azaz a sorozat VI.) kötetét ajánljuk a történelem iránt érdeklődők szíves figyelmébe.

A könyv Magyarország történetét tárgyalja a mohácsi csatától (1526) a Millenniumig (1896). Nagyon összefogott,remek és ma is használható munka,természetesen az újabb tudományos kutatások eredményeit nem tartalmazza. A mohácsi csata utáni politikai helyzetről például azt írja,a török azért nem maradt Magyarországon,mert Szapolyai és Frangepán hadereje megriasztotta. Tudjuk,ez nem így van. Fráter Györgyöt kiemelkedő,sőt,zseniális politikusnak láttatja,de-mint azóta kiderült-nem egyedül abban állt jelentősége,hogy kiharcolta:ne tartsák be az 1538-ban kötött váradi békét. Érdekes viszont,s a modern történettudomány nem hangsúlyozza eléggé,a köznemesi életforma visszatérését és a főnemesi kultúra hanyatlását. Ezek szerint-gondolhatjuk-a Zsigmond majd Hunyadi Mátyás idején,a 14-15..században kialakult királyi udvari kultúra nem rendelkezett mélyebb társadalmi beágyazottsággal. 

Kitűnően mutatja be a könyv Erdély történetét:Szapolyai esetében megkerüli azt az inkább publicisztikai kérdést,hogy akart-e Szapolyai II.Lajos helyett kitály lenni. Remekül jellemzi Báthory István erdélyi és lengyel uralkodását (1571-1586),a hajdúk karakterét,Bocskai István és Bethlen Gábor fejedelemségét-utóbbiról megtudjuk,hogy ő maga is sikeres üzleti vállalkozást vezetett,velencében értékesítette az Erdélyben bányászott higanyt. (Erről a modern középiskolai és egyetemi tankönyvek egy szót sem szólnak,pedig érdekes,és érthetőbbé teszi,mi motiválta Bethlent a merkantilista politika bevezetésében). Hatalmas forrásanyagra és szakirodalomra támaszkodva mutatja be a 16-17.század tragédiákkal teletűzdelt históriáját. Ezen fejezetekben végig tetten érhető egyfajta elvi Habsburg-ellenesség:a katolicizmus erőszakos terjesztése valamint a német zsoldosok garázdálkodása miatt. A II.Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcról kiemeli a magyar társadalom szegényebb rétegeinek állhatatos hűségét,az "elkényeztetett"magyar főurak folytonos árulását,ide-oda törleszkedését. Igyekszik megcáfolni a szabadságharcról-főként Thaly Kálmán munkássága révén kialakult-romantikus képet. Rákócziról megjegyzí,hogy több városban is fényűző udvart rendezett be,miközben a parasztság éhezett. Károli Sándor állítólag 50 000 forintot kapott a szatmári béketárgyalások megkezdése előtt. Ha kissé előreugrunk,Marczali történetírása lefekteti a Széchenyi-Kossuth antagonisztikus ábrázolas alapjait. Széchenyi a nyugodt,Kossuth az izgága,aki a radikálisokkal összefogva forradalomba taszítja a magyarságot. Ma már tudjjuk,hogy ez a beállítás ebben a formában némi árnyalasra szorul. 

Ugyanakkor ajánljuk a Marczali Henrik által írt,szerkesztett Magyarország története című könyv utolsó,VI.kötetét minden történelem iránt érdeklő Olvasó számára.

Hasonmás kiadás:Laude Kiadó,é.n.