Horváth Árpád:Órák

 Az ember ősidőktől fogva törekedett arra,hogy mérje az időt. Ezáltal tudott ritmust adni saját élezének. Horváth Árpád kiváló könyve bemutatja nekünk azokat a csalafinta szerkezeteket,melyek segítségével az ember megpróbálta megszámolni az órákat,perceket,másodperceket.Aki alaposan átnézi a könyvet,időt szán az ábrák tanulmányozására,az igencsak meglepődik.

Azt mindannyian tudtuk,hogy a történelem első civilizáviói,az egyiptomi és a mezopotámiai kultúra,napórát használt. És azt is tanultuk,hogy ennek két oka volt:egy éghajlati,hiszen az éjszakákat kivéve állandóan süt a nap,másrészt technikai,merthogy akkoriban csak szabadtéri napórákat tudtak készíteni. Itt az első meglepetés:már az ókori kelet nagy birodalmai tudtak mindenféle napórát készíteni:például hordozhatót is,beltérit is,falit is,a középkorban pedig megjelentek az asztali napórák,melyek-legalábbis az illusztráció alapján-igencsak bonyolult szerkezetek voltak. De elismeréssel adózhatunk a görög és római vízórák keszítőinek is. A vízóránál az okozza a nehézséget,hogy az edényből jővő víz annál gyorsabban folyik ki,minél kdvesebb van belőle. Ezt figyelembe kellett venni. Horváth Árpád szól könyvében Ktezibiosz vízórájáról,mely az éjszakai időt is mutatja. De készítettek nagyon pontos vízórákat az ókori Kínában, Indiában is. Ám mégis,a Kr.e.150-50 között épült,Athénban még romjaiban látható Szelek tornya viszi a prímet:ez egy földrajztudományi-csillagászati élményközpont volt,a maga korában igencsak koszerű technológiával. Jegyezzük meg az építész nevét:Andronikosz Kirresztésznek hívták. Nem kevésbé lenyűgözőek a tűzórák. Legegyszerűbb változata egy egyszerű gyertya,amely egy bizonyos idő alatt folyik le-hozzátenném,a különböző gyártók által előállított gyertyák különböző idő alatt folynak le,tehát egy ilyen óra használatánál mindig ugyanolyan gyertyát kell használni. Még fantasztikusabbak a tűz-illat órák. A gyertya egy,az egyes órák szerint eltérő illatokkal bekent madzagra csöpög,az illat pedig aktiválódik. Aki éjszaka felkel,csak beleszagol a levrgőbe,s tudja,hány óra-ha ismeri az egyes órákta kijelölt illat-kódokat. 

De olvashatunk ebben a könyvben a homokórákról,a kerekes órákról,köztük a kötélgátlású-és ütőórákról,a csillagászati órákról,az újkorban épített toronyórákról,köztük a londoni Big Ben kultúrtörténeti jelentőségű harangjátékáról és órájáról. De láthatunk e csodálatos képeken 19.századi gentlemanek által viselt zsebórákat,egyedi darabokat,például olyat,amelyik már tudta mutatni a csillagok állását is. Nem hiányozhatnak a különleges asztali mutatós órák,és természetesen a karórák sem. A könyv megjelenésének idejéből adódik,hogy a kvarcórákról még kevés szó esik-viszont Szerző már használja az "analóg" és a "digitális"szavakat? És azt tudták,hogy az első kvarcórát 1934-ben mutatták be Berlinben,és fél szoba méretű szerkezetben gyönyörködhettek a sajtó képviselői?

Horváth Árpád könyvének legnagyobb érdeme,hogy úgy osztja meg velünk a sok információt,köztük sok esetben az órás szakma körébe tartozókat is,hogy mindvégig érthető és érdekes tud maradni. Ki kell emelnünk Józsa László illusztrátori munkáját:a rajzok professzionális minőségűek,ugyanakkor művészi színvonalúak is. 

Ajánljuk Horváth Árpád:Órák című könyvét mindenkinek,aki érdeklődik a technika-kultúrtörténet iránt. És hát,mindenkinek. Szép és okos könyv. Ma már inkább könyvtárakban,antikváriumokban elérhető.

Móra Könyvkiadó,1988.Kolibri Könyvek sorozat.