Csoma Mózes:Korea története-a két koreai állam történetszemléletének összehasonlításával

 Csoma Mózes tanár úr a magyar koreanisztika jeleneg élő legnagyobb alakja, egyetemi tanár nagykövet. Korea története- a két koreai állam történetszemléletének összehasonlításával című könyve kitűnően összefoglaja ennek a különös félszigetnek a történetét, kultúráját. Recenzensnek nincs más dolga, mint hogy rácsodálkozzon és reflektáljon néhány olyan jelenségre, mely meglepőnek tűnhet az európai Olvasó számára. Ezen reflexiókkal dícsérje és ajánlja a könyvet. 

Feltűnő, hogy minden diktatúra a történelem elejét és végét ( azaz a saját maga formálta jelenkort) szereti leginkább hamisítani. A kezdetet azért, hogy messzi, mítikus időkbe vezesse vissza saját és népe múltját, a közelmúltat azért, mert így kívánja a nyers hatalmi érdek. A korai koreai történelem kapcsán Tangun Vanggom sírjának?/piramisának? állítólagos megtalálása borzolta fel a kedélyeket. Nincs könnyebb történetírói feladat, mint saját népünknek keresni valami messzi időkből származó mitológiai hőst, és ünnepelni, ünnepelni, ünnepelni. Az embereknek mindig volt és lesz igényük mitikus hősökre. Ez afféle történelmi panem et circenses. minden országban megfigyelhető. Mindkét országrész esetében a politikai hatalom igyekezett saját történelemszemléletét elfogadtani. 

Nagyon példamutatónak és minden szakember számára követendőnek tartom Csoma Mózes történelemszemléletét. Nem a hagyományos nagyhatalmak bábja-független ország antagonizmus mentén írja le a koreai történelmet, kerüli az elfogultságokat, előítéletet,hanem a tényekre, írásos forásokra alapozva komplex történetírást. Ez felöleli a hadtörténetet, a politikatörténetet, a gazdaságtörténetet, de még a politikai kommunikációtörténetet is. A tárgyilagosságra csak egyetlen példát hadd említsek:Csoma Mózes nem hallgatja el a dél-koreai emberi jogsértéseket, államfői diktatorikus törekvéseket sem. Pedig ezekről a mainstream média valahogy nem sokat szól...

Érdekes, hogy nemcsak Észak-de Dél politikai kultúrája is mennyire személyfüggő, vezető-istenítő, divatos szóval autoriter. Európában ez a vezető-kultusz jóformán ismeretlen, egy átlag nyugat-európai ember azt sem tudja, hogyan hívják országa miniszterelnökét. Dél-Koreában a jelenkor, avagy a köztársaság egyes alkorszakait az állami vezetőkről neveték el- az egyes " Köztársaságok" az állami vezetők váltakozásával keletkeznek és érnek véget. A személyisség szerepe a koreai történelemben nagyon nagy. Európában is, csak itt, az Öreg Kontinensen, keveset beszélünk erről. 

Ha az embernek két diktatúra között kell választania, könnyen hoz rossz döntést. A szívem szakadt meg, amikor azokról a művészekről, értelmiségiekről olvastam, akiket a északi propaganda ( no, és az akkoriban még özönlő szovjet segély) arról győzött meg a koreai háború után, hogy Északot kell választaniuk. Ezeket a kreatív embereket, aztán Észak konepciós perekben- vagy éppen mindenféle bírói ítélet nélkül-eltették láb alól, kivégezték. Sokuk esetében még a halál időpontja sem biztos.

Megdöbbentett, micsoda sport- és politikai diplomáciai háttere volt az 1988-as szüüuli olimpiának. A KNDK vezetői mindent elkövettek, hogy a szocialista országokat bojkottra bírják. Csakhogy ez lett volna egymás után a harmadik bojkottált olimpia, s ezt már a NOB nem nézhette tétlenül. Meg aztán, 1988 már nem 1958, Mihail Gorbacsov Szovjetuniója már jóval engedékenyebb volt a kis szocialista országokkal szemben, mint Brezsnyev mindent ellenőrző, a kisállamokat kézivezérléssel irányító brezsnyevi berendezkedés. Így aztán egy valóban egységes, a népwk barátságát jelképező olimpia jött létre. De azért utólag is megdöbbentő az északi vezetés rövidlátása. 

Kinek ajánljuk Csoma Mózes:Korea története című könyvét? Hát, mindenkinek, aki szeretné megismerni ezt a két különös országot. De különösen szeretnénk, ha minden japanológus és sinológus, vagy éppen a kelet-ázsiai kistigrisekkel foglalkozó közgazdász elolvasná. Sok kérdésre kap furcsa, de korrekt magyarázatot. 

Antall József Tudásközpont, Budapest, 2018.