Könyvekről mindenkinek

Amikor elindítottam ezt a könyvajánló blogot, elhatároztam, hogy vallásilag semleges leszek. A saját felekezetem könyveiről csak jót írok, a többekéről meg semmit. Kicsit másképp alakult, mert ugyebár, az ember ( főleg én) olvas mindenfélét, aztán véleménye támad. Aztán, mivel épp ez a foglalkozása, leírja ezt a véleményt. A megbántás szándéka nélkül. A Teokratikus Szolgálati Iskola Vezérkönyve precíz munka. Ugyanakkor annyira mindent el akar mondani ( például, hogy a könyvekben alá lehet húzni szövegrészeket), mindenben tájékoztatni akar, hogy az néha már a kukacoskodás szintjére emelkedik. Aki ilyen iskolába jelentkezik, annyit azért már csak tud, hogy olvasás előtt érdemes koncentrálni, vagy hogy minden beszéd bevezetéssel kezdődik. Túl aprólékos az egész. Ugyanakkor szakmailag korrekt, nem ámítja bolondságokkal a leendő tanulókat, nem ígéri, hogy nagyon könnyű lesz, realista. Kifejezetten tetszik, hogy a lapok alján kérdések találhatók, szóval, ez a könyv korrektül "meg van

Ha véleményemet kellene összefoglalni: A Sion-hegy alatt egy nagy félreértéseken alapuló, de igen jó könyv. Ady Endre egész életében kereste Istent. Akkor hát kézenfekvő és olcsó poén lenne megkérdezni: jó, jó, de miért nem találta? Hát, attól tartok, azért, mert nem tudta ( pontosabban: a református lelkész/katolikus pap nem magyarázta el neki) hogy ez nem így működik. Hanem így: - Isten mindenkit szeret, minden teremtményét számon tartja, ismeri minden tettünket és gondolatunkat. - Isten mindenkit megszólít, oda kell rá figyelni, és engedelmeskedni kell neki. Nem keresni kell, mert Ő már megtalált. - Nem szabad Isten ellen cselekedni. Nem szabad szabadkőműves szellemiségű cikkeket, egyház- és Isten-gyalázó cikkeket írni, még megélhetési célból sem. - A testünket is meg kell feszíteni kissé. Ady nem Lédától kapta a szifiliszt. Ha Ady Endre ezeket betartotta volna, élete biztos tovább tartott volna. Amúgy a istenkereső versek szépek, A Sion-hegy alatt is szép, az Istenhez hanya