Henrik Pontoppidan: Az ígéret földje

Henrik Pontoppidan dán írózseni (1857-1943) az úgynevezett népi irodalom egyik legelső európai képviselője, Nobel-díjas. Műveiben a falusi agrártársadalom életét ábrázolta, sokrétűen. Nem ideológus volt, mint a magyar népiek, hanem realista: könyveiben a falut egészében akarta bemutani, annak jó és rossz oldalával, de szeretettel.
Pontoppidan első nagyregénye Az ígéret földje. Főhőse, Hansted segédlelkész, egy világtól elzárt dán faluba kerül, egy meglehetősen öntelt, elképesztő politikai ambíciókkal rendelkező püspök mellé. Ő végzi úgymond az aprómunkát, elöljárója pedig politizál...A falu ebben az időben, a 19.század végén, átalakul. Megjelennek az agrárszocialista mozgalmak ottani megfelelői, a parasztok már nem hajlandók az " uraknak" csak úgy engedelmeskedni, szabad földbirtokosákká akarnak válni. Ez számos konfliktushoz vezet. De változik a dán egyház is: új, az Istennel való személyes közösséget hangsúlyozó mozgalmak jelennek meg, a Szentlélek teológiája ugrásszerű fejlődésnek indul, a konzervatívok pedig azon aggódnak, hogy ez esetleg a Megváltó Krisztus szerepét szorítja háttérbe.
Szóval, a társadalom forrong, kavarog, de a falu mindennapi élete most olyan, mint ötven éve. Egyetlen szórakozás a kártya, az ital, a nők.
Hansted segédlelkész pedig kiábrándul és vallás miszticizmusba menekül.

Az ígéret földje nem egyszerűen jó könyv, hanem letehetetlen olvasmány. Nagyon sajnálom, hogy a magyar oktatás teljes egészében figyelmen kívül hagyja Pontoppidan - és még számos más társa- életművét. Nem lektűr: Irodalom. Akár csupa nagybetűvel. Minden olvasni szerető felnőtt embernek ajánljuk, a középiskolákban meg legszívesebben kötelező olvasmánnyá tennénk. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása