Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Regény léptekre,ajtónyílásra és madaras ébredésre Tamás Menyhért regény-tetralógiájának negyedik darabja tovább folytatja a huszadik századi magyar történelem egyik leghányatottabb népcsoportjának,a bukovinai székelyeknek szomorú tőrténetét. Az Előcsend című könyv a közösség 1945 utáni,második világháborút követő históriájáról szól. A történetmondás nemlineáris,mégis,kellően erős fogódzkodót nyújt az Olvasó számára ahhoz,hogy a mozaikdarabokat egyberakja,a szörnyű tragédiákat szívvel átélje. Az alábbi könyvajánlóban röviden összefoglalom a regény tartalmát. A fiktív és valós elemeket egyaránt tartalmazó történet azzal indul,hogy a Rákosi-korszak kollektivizálási hullámaiban történt törvénytelenségek,a vetőmag-elkobzások miatt a falu csendesen tiltakozik. Kiülnek a ház elé a kisszékre,és nem szólnak egy szót sem. Emlékeznek. Visszagondolnak azokra a boldogabb,optimistább időkre,amikor még hittek a felemelkedésben. Mózes Mihály és társai beléptek a Veres Péter vezette...

 Tamás Menyhért írói és költői munkássága során kiemelt feladatának tekinti a magyar történelem egyik hányattatott sorsú népcsoportjának,a bukovinai székelység,sorsának ábrázolását. Tamás Menyhért maga is bukovinai székely. Kiválóan ismeri ennek a közösségnek történelmi szenvedéseit és hétköznapjait. Erről tanúskodik a Mérleges idő c.regénye is. 1946-ben járunk,a második világháborúnak vége,a svábokat már kitelepítették. Helyūkre érkeznek,hosszú és kimerítő,árokmarti éjszakázásokkal teli vándorlás után, a Vajdaságból a Tito partizánjai által elűzött székelyek. Teli vannak kétellyel. Mi lesz,ha innen is menekülniük kell? Mi lesz,ha visszajönnek a svábok? Meg aztán,dolgos népről lévén szó,nem szívesen költöznek a más házába,nem szívesen gazdálkodnak más földjén.  Hamarosan ki is robbannak a konfliktusok.Hiába menekültek ők is,a környék lakossága csak lassan szokja meg az újonnan érkezetteket. Az ottmaradt svábok egy része beáll csendőrnek,más része gyökereit veszti,gyűlölködésse...