Tamás Menyhért:Előcsend

 A könyv alcíme:Regény léptekre,ajtónyílásra és madaras ébredésre

Tamás Menyhért regény-tetralógiájának negyedik darabja tovább folytatja a huszadik századi magyar történelem egyik leghányatottabb népcsoportjának,a bukovinai székelyeknek szomorú tőrténetét. Az Előcsend című könyv a közösség 1945 utáni,második világháborút követő históriájáról szól. A történetmondás nemlineáris,mégis,kellően erős fogódzkodót nyújt az Olvasó számára ahhoz,hogy a mozaikdarabokat egyberakja,a szörnyű tragédiákat szívvel átélje. Az alábbi könyvajánlóban röviden összefoglalom a regény tartalmát.

A fiktív és valós elemeket egyaránt tartalmazó történet azzal indul,hogy a Rákosi-korszak kollektivizálási hullámaiban történt törvénytelenségek,a vetőmag-elkobzások miatt a falu csendesen tiltakozik. Kiülnek a ház elé a kisszékre,és nem szólnak egy szót sem. Emlékeznek. Visszagondolnak azokra a boldogabb,optimistább időkre,amikor még hittek a felemelkedésben. Mózes Mihály és társai beléptek a Veres Péter vezette Parasztpártba,ugyanakkor bedőltek a kommunista párt hazugságainak is. Aztán kiderült az igazság:az új rendszerben,Rákosi alatt,sem a téesz-tag,sem az egyéni gazda nem boldogul. Az adók rettenetesen magasak,a beszolgáltatási rendszer embertelen:olyat is be kell szolgáltatni a parasztnak,amit nem is termel. Ráadásul egy új törvény értelmében most már egyenesen a cséplőgép alól kell teljesíteni a beadást,hogy a parasztok ne tudják elrejteni a terményt. 

A néma ülősztrájkért az egyik gazdát úgy megverik,hogy napokig ki sem tud jönni a házból. 

Megismerhetjük a községben élő fiatalok világról való álláspontját,gondolkodását is. A Sebestyén család nagyon szenved az új rendszerben,szinte éheznek,vacsorára legfeljebb csak leves jut,ha jut. A tizenkét éves fiúnak már dolgozni kellene,hazaadni a pénzt,de egy részét a fiatalember magára költi. Úgy érzi,teljesen feleslegesen szenvednek,ebből úgysem lesz talpráállás,inkább be kellene költözni a városba. Hasonló véleményen van a nagyobbik fiú,akit katonaságból engednek szabsdságra,azzal a feltétellel,hogy rábeszéli szüleit:lépjenek be a közösbe. Közben egyre több életerős,jó fizikumú fiatal hagyja ott a falut,s vállal munkát a közeli bányában...

Tamás Menyhért Előcsend című könyve megrázó irodalmi dokumentum. Csak nagyon kevesen tudtak így írni egy nép szenvedéséről. Ajánljuk minden,történelemmel szívesen foglalkozó,igényes Olvasónak.

Szépirodalmi,1986.