Dobszay László: A magyar dal könyve
A magyar zene világszínvonalú, ráadásul még szeretjük is- mondta egyszer az általános iskolai énektanárom. Igaza volt. Bizonyos dalok, pentaton dallamok annyira beleitták magukat a magyar lélekbe, hogy nem kis részben ettől érezzük magunkat magyarnak. Ki az, aki ne ismerné a Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod, az Elvesztettem zsebkendőmet vagy éppen az A csikósok, a gulyások, kis lajbiban járnak című dalokat? Gyerekkorunk emlékei ezek, már az óvodában, általános iskolában tanuljuk őket, dúdoljuk a dallamokat, mikor hazafelé tartunk az iskolából, persze, ha az osztálytársaink ezt megtudnák, ki is röhögnének, merthogy ők a pop-rock-rap "zenetartályból" emelik ki a maguk kincseit- állítólag...
Az a helyzet, hogy kissé ciki lett autentikus magyar népdalokat énekelni. Ezért kellene mindenkinek, minden magyar embernek, aki csak e hazában él, elolvasni a Dobszay László szerkesztette A magyar dal könyve című művet. Ha énekeljük ezeket a kis dalokat ( melyeknek általában több variációját olvashatjuk a könyvben) kicsit a máig velünk élő, őseink által valóban megélt falusi világot isszuk magunkba, újra azok lehetünk ,akiknek lennünk kellene, pásztorok földművesek, rajcsúrozó gyermekek, és életélvezetünkben volna valami természetes. A magyar dal mindarra nemet mond, amit a fogyasztói társadalom képvisel: a felszínességre, a gondolattalanságra, az idétlen humorra. A magyar dal szép, mert igényes, és mert továbbadhatjuk őket gyermekeinknek.
Ebben segít bennünket Dobszay László könyve.
( Zeneműkiadó, 1984.)
Az a helyzet, hogy kissé ciki lett autentikus magyar népdalokat énekelni. Ezért kellene mindenkinek, minden magyar embernek, aki csak e hazában él, elolvasni a Dobszay László szerkesztette A magyar dal könyve című művet. Ha énekeljük ezeket a kis dalokat ( melyeknek általában több variációját olvashatjuk a könyvben) kicsit a máig velünk élő, őseink által valóban megélt falusi világot isszuk magunkba, újra azok lehetünk ,akiknek lennünk kellene, pásztorok földművesek, rajcsúrozó gyermekek, és életélvezetünkben volna valami természetes. A magyar dal mindarra nemet mond, amit a fogyasztói társadalom képvisel: a felszínességre, a gondolattalanságra, az idétlen humorra. A magyar dal szép, mert igényes, és mert továbbadhatjuk őket gyermekeinknek.
Ebben segít bennünket Dobszay László könyve.
( Zeneműkiadó, 1984.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése