Jared Diamond: A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása
Jared Diamond kitűnő tudós. Érdekli a földrajz, a történelem, a szociológia, a biológia, egyszóval mindenféle tudomány. Ráadásul nem szobatudós: éveket élt Új-Guineában, mindemellett van érzéke a tudományos ismeretterjesztéshez.
Ez a polihisztorság még önmagában nem jelent problémát, viszont az már igen, hogy túlzottan következetes híve az evolúciónak, amely az utóbbi években már-már tudományos vallássá alakult. A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című könyvben Diamond olyan tényeket is az evolúció bizonyításának szolgálatába állít, melyek a tárgyilagos és nyitott szívű Olvasó számára éppenhogy a darwini elmélet ellen szólnak.
Ilyen például az elefánt és a művészet kapcsolata. Diamond azt írja, hogy az elefánt porba rajzolgatása az emberi művészet állati előzménye. Szerintem ez nem igaz. Az, hogy egy állat letör egy faágat, és a porba rajzol egy vonalat, majd hangosan elbődül, még nem vezet el bennünket Leonardóig.
Mint ahogy a cerkófmajmok nyelve ( vészkiáltásaik során megkülönböztetik a leopárdot és a kígyókat) sem tekinthető az emberi nyelv előzményének. A kutya is különféleképp ugat, ha macskát lát, vagy ha idegen ember kóborol a ház körül. Ettől a kutya még nem lesz ember. Még az ember előzménye sem. A kutya, az kutya marad.
Más, állítolagos darwini hátterű állítást is könnyen cáfolhatunk: az sem igaz, hogy a cro-magnoni ember nem keltene feltűnést egy nagyváros sétálóutcáján. Szerintem igenis feltűnést keltene, még akkor is, ha modern ruhákat adna rá valami PR-szakember.
A neandervölgyi emberről pedig maga a Szerző írja le, hogy szinte semmiben nem hasonlít a modern emberhez. Akkor mitől ember? Attól, hogy elássa a halottait? Sok állat is megteszi ezt.
A legnagyobb ellenérvet azonban maga Diamond adja kezünkbe, mikor is leírja, hogy az emberi DNS nagy része minden következmény nélkül eltávolítható, úgynevezett " molekuláris szemét". Ez azt jelenti, hogy az embert nem a DNS-állománya határozza meg. Akkor mi?
Mi tudjuk: Isten teremtő ereje. A materialista tudománynak szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy az embert Isten teremtette a maga képére. Ezen elmélet tudományos körökben történő elfogadása sok tudományos hézagot kitöltene, megkönnyítené az egyetemi professzorok dolgát is. Dehát egyszerűbb egy régen volt, kitalálója által is kételkedve fogadott, részben megtagadott kaptafára ráhúzni az egész világot, mintsem beismerni, hogy a Bibliának van igaza.
Egy értéke azért van Diamond könyvének. Ügyesen magyaráz meg bizonyos társadalomtörténeti folyamatokat, például a mezőgazdaságra való áttérés konfliktusait, vagy éppen az írás nélküli népek és az ősi állatfajok viszonyát. De csak ezért a kevéske részigazságért végigolvasni a sok tévtant? Ugyan már!
Ja, és még egy dolog: Szerző nem gúnyolódik a keresztényeken. Manapság már ez is valami.
Ez a polihisztorság még önmagában nem jelent problémát, viszont az már igen, hogy túlzottan következetes híve az evolúciónak, amely az utóbbi években már-már tudományos vallássá alakult. A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című könyvben Diamond olyan tényeket is az evolúció bizonyításának szolgálatába állít, melyek a tárgyilagos és nyitott szívű Olvasó számára éppenhogy a darwini elmélet ellen szólnak.
Ilyen például az elefánt és a művészet kapcsolata. Diamond azt írja, hogy az elefánt porba rajzolgatása az emberi művészet állati előzménye. Szerintem ez nem igaz. Az, hogy egy állat letör egy faágat, és a porba rajzol egy vonalat, majd hangosan elbődül, még nem vezet el bennünket Leonardóig.
Mint ahogy a cerkófmajmok nyelve ( vészkiáltásaik során megkülönböztetik a leopárdot és a kígyókat) sem tekinthető az emberi nyelv előzményének. A kutya is különféleképp ugat, ha macskát lát, vagy ha idegen ember kóborol a ház körül. Ettől a kutya még nem lesz ember. Még az ember előzménye sem. A kutya, az kutya marad.
Más, állítolagos darwini hátterű állítást is könnyen cáfolhatunk: az sem igaz, hogy a cro-magnoni ember nem keltene feltűnést egy nagyváros sétálóutcáján. Szerintem igenis feltűnést keltene, még akkor is, ha modern ruhákat adna rá valami PR-szakember.
A neandervölgyi emberről pedig maga a Szerző írja le, hogy szinte semmiben nem hasonlít a modern emberhez. Akkor mitől ember? Attól, hogy elássa a halottait? Sok állat is megteszi ezt.
A legnagyobb ellenérvet azonban maga Diamond adja kezünkbe, mikor is leírja, hogy az emberi DNS nagy része minden következmény nélkül eltávolítható, úgynevezett " molekuláris szemét". Ez azt jelenti, hogy az embert nem a DNS-állománya határozza meg. Akkor mi?
Mi tudjuk: Isten teremtő ereje. A materialista tudománynak szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy az embert Isten teremtette a maga képére. Ezen elmélet tudományos körökben történő elfogadása sok tudományos hézagot kitöltene, megkönnyítené az egyetemi professzorok dolgát is. Dehát egyszerűbb egy régen volt, kitalálója által is kételkedve fogadott, részben megtagadott kaptafára ráhúzni az egész világot, mintsem beismerni, hogy a Bibliának van igaza.
Egy értéke azért van Diamond könyvének. Ügyesen magyaráz meg bizonyos társadalomtörténeti folyamatokat, például a mezőgazdaságra való áttérés konfliktusait, vagy éppen az írás nélküli népek és az ősi állatfajok viszonyát. De csak ezért a kevéske részigazságért végigolvasni a sok tévtant? Ugyan már!
Ja, és még egy dolog: Szerző nem gúnyolódik a keresztényeken. Manapság már ez is valami.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése