Tompa Andrea:Haza

 A Haza voltaképpen egymásbafonódó lelki történések epikus keretbe foglalt, mélységes mély tiszteletről és szeretetről tanúbizonyságot tévő művészi mementója. Tompa Andrea számára a " haza" valami mélyet jelent, valami gyermekkorit vagy még annál is régebbit- a folytonos visszatérésre sarkalló vágy tárgyát, a visszafelé vezető út célját. 
A 21.századi ember fizikális és intellektuális világcsavargó. Ám e nagy bolyongás közepette elveszíti kibocsátóját, lelki édesanyját. Távoli emlékké ködösül a gyermekkorban jól ismert tér, furcsa lesz a nyelv- hiszen összehasonlítjuk más nyelvekkel, s ha egy szép dolgot összehaosnlítunk egy másik szép szubsztanciával, akkor furcsává ,tűnékennyé, súlyosabb esetben relatívvá válik mindaz, amiben korábban önfeledten gyönyörködtünk. Az emberek arca halvánnyá lesz, természetük kiismerhetetlen, sokszor nem tudjuk eldönteni, ellenséges, avagy sem ( lásd a regényben a tanítónővel és lányával való találkozást). A könyv nem másról szól, mint arról, hogy a főhős- azaz maga az író, egyes szám első személy- vágyik haza. Utakat, kapcsolódási pontokat keres korábbi életéhez, próbál gyökereket növeszteni, megragadni. Olykor sikerrel, olykor kudarcosan. 

Hősünk mindenhonnan hazavágyik. Grönlandról, ami messze nem az örök jég birodalma, hanem " Zöld Sziget", amit a légi utaskísérő a világ tetejének nevez, miközben magazinját lapozgatja. Jamaicáról, ahol rengeteg a keresztény templom, minden utcára jut egy gyülekezet, ahol annyi sok az isten, de azért az evilági élettel óvatosnak kell lenni, s Tom, a sokat látott, tapasztalt tanár szerint egy nőnek nem ajánlott sötétedés után egyedül sétálni a főváros utcáin. Hazavágyik Amerikából, haza Skandináviából, ahol egy Csaba nevű emigráns, aki amúgy szintén nem szeret itt lakni ( lekvárral eszik a virslit az itteniek, meg ilyenek) átkalauzolja őt a maga furcsa, kelletlenségekkel teli világán. Mellesleg nagyszerű és oktatáspolitikusok számára is megszívlelendő sorokat olvashatunk az iskolai földrajztanításról. És, ahogy az már lenni szokott, hősünk a nagy hazavágyás (nevezzük úgy:identitáskeresés? Nem tudom...) közepette a személyiség maga is változik, hatalmas fordulatokkal.Miközben visszavágysz, magadba szívsz valamit azokból a helyekből, ahonnan visszavágysz, így aztán megváltozik, óráról-napra, a vágyakozásod jellege is. Csak Te ezt nehezen veszed észre, mivelhogy a változás valóságában élsz. 

Számomra a regény egyértelmű csúcspontja ( tetőpontja, ahogy iskolában tanultuk), a távoli rokon amerikai lánnyal, Susannal való együtt-utazás. Ellentétesek az attitűdök:ő megérkezett valami csoda- idegenbe, főhősünk pedig szeretne végre megérkezni haza. De az a steril, mindentől elszigetelt haza már nem létezik, mert az idegenség, a más kutúrák-már felfogások már beférkőztek az életedbe. Ott ülnek melletted a kocsidban. Beszélgetsz vele, a mással, az idegennel. Próbálod megértetni a te akcentusos beszédedet vele, akinek az angol anyanyelve. Próbálod megérteni tizenéves mivoltát. Érdekel a gondolkodása, az ,ahogyan a mondatokat fűzi. Keveset beszél, sokat beszél? Hogy tetszik neki a Te állítólagos világod? Őszinte, vagy inkább rejtőzködő? 
Nekünk, mai embereknek ( talán ez Tompa Andrea könyvének legfontosabb tanulsága) már nem adatik meg a hazatérés mindennél katartikusabb élménye. Mi már alkalmazkodunk másokhoz és alkalmazkodásra tanítunk másokat. Úton vagyunk, állandóan. Hol testben-lélekben szellemben, hol a csak lélekben. De mozgunk. Ez a mi sorsunk, ez a mi dinamikánk. 

Tompa Andrea: Haza című kitűnő könyvét elsősorban felnőtt Olvasóknak ajánljuk. Nagyon mélyen megérintő, igazi szépirodalmi alkotás. 

Jelenkor Kiadó, első kiadás 2016.