George Bernard Shaw:Pygmalion

 A Pygmalion George Bernard Shaw talán legismertebb drámai műve, több musical- és filmfeldolgozás készült belőle. És, ahogy az lenni szokott, számtalan elemzést is írtak már erről a nagyszerű színpadi műről, mely többször megjelent önálló könyvalakban is.Néhány megjegyzést, észrevételt " észrevételeznék", melyre eddig kevesebb figyelmet fordítottak az értelmezők ill. a rendezők.

1. Shaw megjelölése szerint a Pygmalion műfaja: románc. Tehát úgy is kellene színpadra vinni, hogy a szerelem a lényeges, nem pedig a különböző társadalmi osztályok, rétegek egymáshoz való viszonya. Persze, ez utóbbi is fontos, hiszen Liza mégiscsak más kulturális definiciókkal rendelkezik, mint Higgins, vagy akár Pearce-né. Mégis: ez a  mű nem társadalmi dráma. Azt gondolom, Shaw kifejezetten a közönség szórakoztatására írhatta, nem pedig valamiféle bősz forradalmárság fűtötte. 
2. Nagyon fontos Perce-né szerepe, ő köti össze az elméleti munkásságába teljesen belefeledkezett Higgins professzort a külvilággal. Pearce-né a realitás, a klasszikus angol protestáns haszonelvűség, ugyanakkor végtelen humanizmus, emberség megtestesítője. Ő mosdatja meg Lizát, ő köti lelkére a profnak, hogy hogyan bánjon a lánnyal. Hogy aztán valamiféle természetes női szolidaritás köti össze az idős nőt és a fiatal lányt, vagy éppen az elnyomott anyai ösztönök törnek felszínre a házveztetőnőben, az már rendezés és dramaturgia kérdése.
3. Higgins nem szörnyeteg. Csak világtól elvont, elméleti alapon álló tudós. És hát, nem utolsósorban, férfi, méghozzá nem is akármilyen. Higgins olyan kezdő a szerelemben, mint ahogy Liza kezdő az egész életben. Nemcsak Liza tanul Higginstől: mindez fordítva is igaz. 
4. Általában elnagyolják a darab első felvonását, pedig az nagyon fontos. Ott derül ki, hogy mi is a különbség Higgins és Liza között. Hogy mekkora valójában a kettejük közötti távolság. Ne feledjük, hogy nem jóléti társadalomban vagyunk:ez még a 19.századi, viktoriánus szellemű Anglia, a maga kegyetlenségével, gazdagok és szegények közötti, igencsak éles választóvonallal. 
5. A befejezésnél gondolkodjunk el azon: valódi szerelem ( volt) ez, vagy csak az életidegen nyelvész prof találkozott össze egy fiatal lánnyal, akit előbb-utóbb kedvére valónak talált? Szerintem az utóbbi, s Liza bölcsességére vall, hogy ezt így ,ebben a formában, ennyire kegyetlenül, bevallja önmagának és szerelmesének is. 

Ajánljuk, hogy mielőtt megtekintené valaki a darabot színpadon, filmen, feltétlenül olvassa el a könyvet is! Sokkal mélyebb a Pygmalion, mint azt sokan hiszik. Valamit elmond rólunk, 21. századiakról is. Jómagam a Mészöly Dezső-féle fordítást használtam, de lehet, hogy akad újabb is.