Könyvekről mindenkinek

 Kornel Filipowicz (1913-1990) lengyel író Nietscke úr kertje című kisregényét nem azért ajánlom a Kedves Látogató figyelmébe, mert világirodalmi jelentőségű. Inkább azért érdemes felkutatni ezt a könyvet az antikváriumokban, mert egy jelenségről szól, egy tipikusan közép-európai történelmi jelenségről:az egymást követő történelmi rendszereken való áthidalásról, a mindig- alkalmazkodásról, az igazságtétel elmaradásáról. Az alábbi spoilerből talán kiderül, miről is beszélek itt.  Rudolf Nietschke úr ( a név szándékosan hsaonlít a 19.század világhírű filozófusának nevére, ennek is lesz szerepe a történetben) egy németországi kisváros szélén él, magányosan. Csak néha jön el hozzá lánya, Heddy,aki gyönyörű kisunokával ajándékozta meg Nietschke urat. A mindennapi magányban egyetlen vigasz a kertészkedés, amit Nietshke úr könyvekből sajátított el. Egy májusi reggelen hősünk észreveszi, hogy nemrégiben elültetett babja kikelt. Ez örömmel tölti el, és az is, hogy a szilvafa egyik rügye hatalma

A meglehetősen furcsa cím ( a mi generációnk még tudja: anno a Kádár-korszakban az autórendszámok néztek így ki...), egy nagyon stílusos, az 1980-as évek Magyarországán játszódó klasszikus krimit takar. A jónevű nőgyógyász rendelőjébe egyszer csak furcsa alakok kezdenek járni. A takarítónőben, Lujzában, felébred a gyanú: valami nincs rendben a doktor úrral. Aztán egy nap, pontosan a rendelő feletti lakásból kizuhan egy fiatal nő. Kiderül: a doki ismerte a nő nemrég elhunyt férjét, sőt, talán a nőt is. Aki egyébként igencsak különös lélek volt: huszonévesen ment férjhez egy hetvenéves dúsgazdag emberhez. Pár hónapja a a dúsgazdag férj halt meg, most meg a nő. Ekörül valami nincs rendben... Az üdülőben egy szobában lakik Gréti és Manci, a két kedves idős hölgy. Egyiküknek feltűnik a felettük lakó hölgy vőlegénye. Mintha már látta volna valahol. És beugrik neki: évekkel ezelőtt látta őt, két rendőr vezette, és szőke volt a haja. Az idős, kissé szenilis Grétinek persze senki sem hisz. A