Könyvekről mindenkinek

Mit tudunk mi magyarok,Skandinávia történelméről és kultúrájáról? Csak címszavakban: vikingek, hajók, mítoszok, Edda-dalok- jóformán csak ennyi. Neil Gaiman arra vállalkozott, hogy ezt a csodálatos mitológiát megismerteti a világ átlagos tájékozottságú, nem skandináv Olvasóival is- méghozzá népszerű 21. századi nyelvezettel. Maga a mű szerkezete, koncepciója erősen emlékeztet robert Graves: Görög mitológia című könyvére. Csakhogy, amíg Graves az ismeretterjesztés és az érdeklődés felkeltése mellett törekedett a tudományos- irodalmi-vallástörténeti pontosságra is, addig Gaiman sok esetben figyelmen kívül hagyta ezt, azt referálva az Olvasó felé, hogy voltaképpen modern szépirodalmi művet olvas, mely viking korabeli tematikai elemekre támaszkodik. Kísérlet ez, egyfajta közvetítés. Csakhogy minden közvetítőtől elvárható, hogy az eredeti " terméket" közvetítse, saját szájaíze, ízlése, műveltsége szerint. Gaiman nem ezt teszi, hanem ír egy történetet, ez hol megegyezik az erede

Alcím: Egy elfelejtett istennő és ami mögötte van... Remek könyv, mindenkinek ajánljuk, aki érdeklődik a vallástörténet, a magyar történelem, illetve a magyar és egyetemes kultúrtörténet iránt. Egy kiegészítést szeretnék fűzni a könyvhöz. A kétezres évek elején, Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik kis falujában voltam, egy búcsúban. Nem volt nagyszabású esemény, a templom mellé vonult ki néhány árus és még több zenész- meg száz-kétszáz érdeklődő. Ahogy ment le a Nap, az árusok csomagoltak össze. Egy asszonyka, gyerekkel a karján, el akart nekem adni valamit. Kb. húsz-huszonöt centiméter nagyságú faragvány volt. Fekete Madonna. Én akkoriban még nem tudtam, mi ez. Nevettem, hogy ez biztos valami " cigányosított kereszténység", valami bóvli, efféléket mondtam annak az asszonynak. Erre ő nagyon komolyan, és egyúttal nagyon megvetően rám nézett, és azt kérdezte: - Még nem hallottá' a Fekete Madonnáró'? Mondtam, hogy még nem. -Áááá- legyintett- nem is vagy te idevalósi