Ludwik Erhardt:Brahms
Német alapossággal, igényességgel megírt remek életrajzi könyv egy nagy német zeneszerzőről...Néhány pozitív észrevétel:
- Ludwik Erhardt remekül kombinálja az életrajzi elemeket a zenész-szakma számára érthető részletekkel.
- Nem szenzációhajhász, okos, mértéktartó. A Clara Schumnnal való kapcsolatot is okosan mérlegeli. Azt viszont túlzásnak érzem, hogy Brahmsnak anyakomplexusa volt...
- Én nem tudtam, hogy Brahmsot csodagyerekként tartották számon, de azt sem tudtam, hogy zenetanára ellenezte ezt.
-Részletesen szól egy-egy jelentősebb mű hatástörténetéről például a D-moll zongoraverseny esetében. Menyire meglepődött a korabeli kritika, hogy a zongora nem virtuóz hangszer, hanem része a csapatnak...
- Aki azt gondolja, csak a magyar értelmiség klikkesedik, hát az meglepve fogja olvasni, hogy a 19.századi német zenei életben micsoda pártharcok voltak. Volt egyfelől a Liszt-féle modern iskola, volt a Mendelsohn emlékét őrző, egyre jobban akademizálódó csapat, és volt a Schumann-féle- ma úgy mondanánk: megőrizve továbbéltető- " szekértábor". Ezek a csoportok ordináré vitákat vívtak különböző nagy napilapok zenei rovatában.
Erhardt könyve remek életrajz, nemcsak zenészeknek ajánlott, bár akadnak benne kotta-részletek. De aki nem tud kottát olvasni, az gyönyörkodik a szövegben. Úgy is jó.
Egyébként mára már könyvritkaságnak számít, ideje lenne újra kiadni.
Zeneműkiadó, Budapest, 1978.
- Ludwik Erhardt remekül kombinálja az életrajzi elemeket a zenész-szakma számára érthető részletekkel.
- Nem szenzációhajhász, okos, mértéktartó. A Clara Schumnnal való kapcsolatot is okosan mérlegeli. Azt viszont túlzásnak érzem, hogy Brahmsnak anyakomplexusa volt...
- Én nem tudtam, hogy Brahmsot csodagyerekként tartották számon, de azt sem tudtam, hogy zenetanára ellenezte ezt.
-Részletesen szól egy-egy jelentősebb mű hatástörténetéről például a D-moll zongoraverseny esetében. Menyire meglepődött a korabeli kritika, hogy a zongora nem virtuóz hangszer, hanem része a csapatnak...
- Aki azt gondolja, csak a magyar értelmiség klikkesedik, hát az meglepve fogja olvasni, hogy a 19.századi német zenei életben micsoda pártharcok voltak. Volt egyfelől a Liszt-féle modern iskola, volt a Mendelsohn emlékét őrző, egyre jobban akademizálódó csapat, és volt a Schumann-féle- ma úgy mondanánk: megőrizve továbbéltető- " szekértábor". Ezek a csoportok ordináré vitákat vívtak különböző nagy napilapok zenei rovatában.
Erhardt könyve remek életrajz, nemcsak zenészeknek ajánlott, bár akadnak benne kotta-részletek. De aki nem tud kottát olvasni, az gyönyörkodik a szövegben. Úgy is jó.
Egyébként mára már könyvritkaságnak számít, ideje lenne újra kiadni.
Zeneműkiadó, Budapest, 1978.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése