Könyvekről mindenkinek

Három kitűnő magyar költő,Tóth Árpád,Füst Milán és Szabó Lőrinc válogatott verseit olvashatjuk A vándor elindul című,kifejezetten oktatási célokat szolgáló kötetben.Miközben olvassuk ezeket a nagyszerű verseket,új és új arcukat ismerjük meg ezeknek a csodálatos poétáknak.  Tóth Árpádot példának okáért a sötétség,a pesszimizmus,az életről való lemondás,azaz a halál költőjeként szokták aposztrofálni. Azért neki is vannak olyan versei,melyek vidámságot,életörömöt árasztanak. Az Áprilisi capriccio például a természet beszédéről,kedvességéről,derűjéről szól. Ezzel a derűvel áll éles kontrasztban a tőzsdetippeken morfondírozó kövér uraság.Az Áprlis című vers pedig maga a hangzás,a gurgulázó nevetés,a tavaszi illat,a hangok cigánykereke. Kár,hogy ezt a különös hangulatú dalt oly kevés figyelemre méltatják az irodalomtörténészek. Szintén derűs hangulatú Tóth Árpád-vers a Rímes,furcsa játék. Igaz,ebben a költeményben a flóták,okarinák és hegedűk észvesztő zengését a magába zuhanás,a sírás,a sze

A könyv alcíme:klasszikus magyar írók a futballról. Csillag Péter:Ady stoplisban című könyve sajátos magyar irodalmi tabló. Megmutatja, nagy íróink hogyan viszonyultak a sporthoz, azon belül is leginkább a labdarúgáshoz. Ahogy olvassuk halhatatlan nagyjaink könyveiből, verseiből, újságcikkeiből származó idézeteket, kialakul bennük, Olvasókban, egyfajta tipizálás, arra vonatkozólag, hogyan vélekedtek szellemi nagyjaink a sportról. 1.Az első csoportba azok tartoznak, akik teljes egészében elítélték a versenysportot. Ide sorolhatjuk, Márai Sándort és Szabó Dezsőt. Mindketten úgy érezték, az egyre inkább üzletiessé váló sport figyelemelterelés, a nagy nemzeti és emberi problémáktól való menekülés. 2. A második csoport tagjai elfogadták ugyan a sportot, de különösebben nem érdekelte őket: nagy költőink, íróink zöme ide tartozik. Példaként említjük közülük Pilinszky János, Zelk Zoltán, József Attila,Ottlik Géza, Örkény István ( utóbbi azért szeretett meccsekre járni) nevét. Jómagam Radnó