Tóth Árpád-Füst Milán-Szabó Lőrinc:A vándor elindul

Három kitűnő magyar költő,Tóth Árpád,Füst Milán és Szabó Lőrinc válogatott verseit olvashatjuk A vándor elindul című,kifejezetten oktatási célokat szolgáló kötetben.Miközben olvassuk ezeket a nagyszerű verseket,új és új arcukat ismerjük meg ezeknek a csodálatos poétáknak. 

Tóth Árpádot példának okáért a sötétség,a pesszimizmus,az életről való lemondás,azaz a halál költőjeként szokták aposztrofálni. Azért neki is vannak olyan versei,melyek vidámságot,életörömöt árasztanak. Az Áprilisi capriccio például a természet beszédéről,kedvességéről,derűjéről szól. Ezzel a derűvel áll éles kontrasztban a tőzsdetippeken morfondírozó kövér uraság.Az Áprlis című vers pedig maga a hangzás,a gurgulázó nevetés,a tavaszi illat,a hangok cigánykereke. Kár,hogy ezt a különös hangulatú dalt oly kevés figyelemre méltatják az irodalomtörténészek. Szintén derűs hangulatú Tóth Árpád-vers a Rímes,furcsa játék. Igaz,ebben a költeményben a flóták,okarinák és hegedűk észvesztő zengését a magába zuhanás,a sírás,a szerelem tehetetlenségének érzete követi. Maga a költemény egésze ettől eltekintve optimista szemléletű. A sötét,a negatív pusztán kontrasztként jelenik meg.

Akkor hát Tóth Árpád mégiscsak a bánat és a halál költője?Mondhatjuk ezt is,de valahogy emögül a nagy bánat mögül mindig kikandikál az élet. A Körúti hajnal záró soraiban azért csak megjelenik a nap,amint izzó csókot dob egy munkáslány kezére. Az Esti sugárkoszorú pedig bűbáj,igézet,fény és sötétség mögöttes erőinek költői megmunkálása. A Lélektől lélekig sem pesszimista vers:sőt,az emberi lélek kozmikus dimenzióba helyeződik,a földi részévé lesz az éginek. Ez minden,csak nem halál és nem bánat.  

Füst Milánról szólva,általában költészetének formai sajátosságait,a szabadverset,emelik ki az irodalmárok. Kevesebb figyelem fordítódik a költemények tartalmára,mondanivalójára. Füst Milán:Öregség c.versében az időskor fizikai nehézségei-a gyengülő szem,a romló hallás,a hulló fogak,az egyre reszketegebb hang-a költemény végére szakrális értelmet nyernek:Isten sír,amikor szenvedni látja az öregeket.De nem a sajnálattól,hanem a megrendüléstől. Mert az öregkor szenvedése közelebb visz a szentséghez,közelebb visz Istenhez. Az Elégia című vers,melyet a költő apjának írt,a lélek révbe érkezéséről,elalvásáról,a szív közelgő megbékéléséről,azaz a közelgő halálról szól. Az elmagányosodott költő érzi fizikai létének végső pillanatait. Az igaz bíróhoz című költemény pedig egy megvallás versbe foglalása. A hívő megáll Isten előtt,dícséri fényességét,bölcsességét,magasztalja igaz ítéleteit.Számomra legmegdöbbentőbb a Zsoltár című vers.A költő Istent magasztalja,reá bízza magát,csakúgy,mint a bibliai zsoltárosok. Aztán pedig kóvetkezik egy elképesztő,megdöbbentő kérés. Erkölcstelen-mondhatnánk,és önző. Nem örültek ennek a költeménynek a két világháború között működő egyházi férfiak sem.

Szabó Lőrinc munkásságát irodalmi közvéleményünk még mindig nem kezeli a maga helyén. Szabó Lőrinc egyedi alkotói profillal rendelkező,európai színvonalú költő. A kegyetlenség költője. Tudja,hogy a szeretet kegyetlen. Gondoljunk csak a sokak által ismert Semmiért egészen c.versre!A szerelem zsarnokság,akarat,uralkodni vágyás. De ahol akarat és erő van,ott kell a kegyelem és a megbocsátás is. A Fiatalokhoz c.vers a generációk közötti küzdelem borzalmairól szól. Az emberi lélek,a"kutya lélek"ide-oda cikázik fiatalság és öregség közőtt. Jang Dsu üzenete:a kínai bölcs szerepébe bújt költő azt üzeni nekünk,hogy-minden ember a maga világának közepe. Az önzés szentesítése?Vagy az egyén kompenzációja a sok vereségért?Nem tudni. Érdekes,hogy a két nagy versciklus (Tücsökzene;A huszonhatodik év) nyugodt és sokszor harmonikusnak tűnő költeményei mögött is mily gyakran megvillan a létért való küzdelem szellemi kardja. Az Egy volt a világ nyugodtnak hangzó,szép,páros rímes sorai mögött micsoda drámája van az istenkeresésnek!A Kövek és látomások házain,palotáin megvillanó lángok és szörny-jelek az emberi élet veszélyeire,a mindenütt jelenlévő rossz ördögi hatalmára hívjak föl a figyelmet. A legdrámaibb,legplasztikusabb darabja A huszonhatodik év-ciklusnak a Szívtrombózis,Tihany c.mű. Szinte látjuk a költő sovány testét,amint az életéért küzd. Félelmetes. 

Mint ahogy félelmetesen monumentális e három költő-óriás életműve is. Ez a direkte oktatásra szánt összeállítás,A vándor elindul,mennyiségileg csak apró morzsákat villant fel a hatalmas korpuszból. De a minőség,a gondolatiság,a szellem...Ha nagyon alaposan át akarnánk tanulmányozni ezt a könyvet( vagy inkább füzetet?),az hosszú évekbe tellene. Szánjuk rá!Tanuljunk,ha már ilyen nagy szellemek tanítanak bennünket!