Könyvekről mindenkinek

 Tóth Krisztina publiciszikái, tácanovellái olvashatók e kötetben. Ha valamilyen tematikai-stilisztikai kategóriába kellene ezeket a műveket besorolni, akkor leginkább az annak idején Bertha Bulcsú által művelt publicisztikához hasonlíthatnánk. Nem akar nagyot mondani, nem célja a világmegváltás. Az élet apróbb dolgairól írja le személyes reflexióit: kutyák és macskák, háztartás, edzés a konditeremben, utazás, hajléktalanok, álmok, anya-gyermek kapcsolat, játék, szóval, effélék. minden írást mélységes humánum, a szegényekkel, elesettekkel való együttérzés hat át.Néhány szőlőszemet kiemelnék ebből a gazdag termésből, afféle spoilerként, a szerintem legjobbak közül.  A Moszkva tér egyszerre szól a magyar társadalom, főleg a kisnyugdíjasok lenyomorodásáról, illetve a művészi szabadságról, a kreativitás sokféleségéről. Az emberek menekülni akarnak ebből a szürke valóságból, de lehet, hogy még szomorúbb világba érkeznek.  A Teiresziász számomra azt mondja el, hogy éljünk bár az ókori világb

 Ágh István első kötete,a Szabad-e énekelni (sic!) 1965-ben jelent meg. Újszerűsége abban állt,hogy a könyvben szereplő versek nagy része formailag a népi kultúra jegyében fogant,Ágh Istvántól mégis távol áll és állt a népiség eszményítése,pláne miszticizálása. A költő éppenhogy a magyar falu,a magyar vidék hanyatlását,az urbánus életforma ellentmondásokkal övezett terjeszkedését mutatja be.  A Zsúfolt vonatok című versben az elhagyott anyák gyermekei,anyjuk csomagjával,robognak a város felé( talán önlétének meghatározását is elrejtette ebben a versben a költő). Az Emlék,álom című ál-tájleíró versben a tehenek eltűnnek a füstben. Az Utószó című versben a városról hazalátogató férfit penészes ablaktáblák,nyomorukat őrző buta ebek fogadják. A Temető című költeményben a temetőt elhagyja Isten,a maďárfészkekben pedig télen férgek laknak. A Gyógyító című panaszos önvallomásban pedig rozsdás szerszámokról,éhesen nyöszörgő disznókról,elkóborolt fiakról olvadhatunk. Sorolhatnánk a kötetből az