Tóth Krisztina:Hazaviszlek, jó?

 Tóth Krisztina publiciszikái, tácanovellái olvashatók e kötetben. Ha valamilyen tematikai-stilisztikai kategóriába kellene ezeket a műveket besorolni, akkor leginkább az annak idején Bertha Bulcsú által művelt publicisztikához hasonlíthatnánk. Nem akar nagyot mondani, nem célja a világmegváltás. Az élet apróbb dolgairól írja le személyes reflexióit: kutyák és macskák, háztartás, edzés a konditeremben, utazás, hajléktalanok, álmok, anya-gyermek kapcsolat, játék, szóval, effélék. minden írást mélységes humánum, a szegényekkel, elesettekkel való együttérzés hat át.Néhány szőlőszemet kiemelnék ebből a gazdag termésből, afféle spoilerként, a szerintem legjobbak közül. 

A Moszkva tér egyszerre szól a magyar társadalom, főleg a kisnyugdíjasok lenyomorodásáról, illetve a művészi szabadságról, a kreativitás sokféleségéről. Az emberek menekülni akarnak ebből a szürke valóságból, de lehet, hogy még szomorúbb világba érkeznek. 

A Teiresziász számomra azt mondja el, hogy éljünk bár az ókori világban, vagy a 21.századi Budapesten, az európai embernek- bárki is az- mindig van valamiféle kapcsolata az örökséggel: azzal a többezer évvel, amit múltnak, történelemnek, vagy kissé fennkölten: civilizációnak, nevezünk. Nem kell ahhoz különösebben tanultnak, műveltnek lenni, hogy megérezzük az ókori görög világ vagy éppen az elmúlt évszázad nagyszerűségét, szomorúságát. Egy szobron keresztül a múlt a mai hétköznapok része lesz. Csodálatos. 

A Szirénke egy meglehetősen groteszk, egyúttal félénk párbeszéddel indul: egy férj időpontot kér a felesége számára a kozmetikushoz. Azt nem tudjuk meg, miért nem az asszony kéri az időpontot- talán szégyenlős, fél- mindenesetre elkezdődnek a kezelések, és ráadésul sikerrel járnak. Az életnek vanank olyan pillanatai,amelyeknek felhőtlenül örülhetünk, amelyek sikerélményt jelentenek- de ezekért keményen meg kell küzdeni. A férjnek példéul be kellett égetnie magát a kozmetikusnő előtt. Ha nem teszi meg, nincs az a tengerparti nyaralásról küldött életvidám fénykép. 

A Szólánc című novellára csak annyit lehet mondani: elég szomorú, hogy ilyesmi Magyarországon megtörténik. Ha velem történt volna, akkora pert indítottam volna, hogy beleremeg az a bizonyos vállalat...

McEnroe és a baldachin. A hétköznapi életről, az otthoni dobozokról, pakolásról és kategorizálásról írt mestermű. Ennél azért jóval többről szól:az emberek szeretik elrendezni az életüket, szeretik a szilárdságot, csakhogy mindenki a maga módján. 

A Tavaszi szél egy temetőben játszódik, és az emberi haragról, rosszindulatról szól. két nő egyidőben látogatja meg egy férfi sírját. A két nő korábban szerelmi rivális lehetett. De az ellenségeskedés még most, a sírnál sem enged fel. 

Kinek ajánljuk Tóth Krisztina:Hazaviszlek, jó? című könyvét? Hát, szerintem minden olvasni szerető felnőtt embernek. Számomra nagyon jó érzés volt ezeket a nemtúl hosszú terjedelmű, minden mesterkélt okoskodást mellőző, teljesen természetes, hétköznapias írásokat olvasni. A dolgok mélyén költészet van és a dolgok mélyén van az igazi költészet. Tóth Krisztina ezt meggyőző módon bizonyítja is. És ez jó. 

Magvető, Budapest, 2018.