Ágh István:Szabad-e énekelni

 Ágh István első kötete,a Szabad-e énekelni (sic!) 1965-ben jelent meg. Újszerűsége abban állt,hogy a könyvben szereplő versek nagy része formailag a népi kultúra jegyében fogant,Ágh Istvántól mégis távol áll és állt a népiség eszményítése,pláne miszticizálása. A költő éppenhogy a magyar falu,a magyar vidék hanyatlását,az urbánus életforma ellentmondásokkal övezett terjeszkedését mutatja be. 

A Zsúfolt vonatok című versben az elhagyott anyák gyermekei,anyjuk csomagjával,robognak a város felé( talán önlétének meghatározását is elrejtette ebben a versben a költő). Az Emlék,álom című ál-tájleíró versben a tehenek eltűnnek a füstben. Az Utószó című versben a városról hazalátogató férfit penészes ablaktáblák,nyomorukat őrző buta ebek fogadják. A Temető című költeményben a temetőt elhagyja Isten,a maďárfészkekben pedig télen férgek laknak. A Gyógyító című panaszos önvallomásban pedig rozsdás szerszámokról,éhesen nyöszörgő disznókról,elkóborolt fiakról olvadhatunk. Sorolhatnánk a kötetből az efféle témájú verseket,de nem tesszük. Elég szomorúak vagyunk amúgy is. Pláne annak ismeretében (több,mint ötven év után már levonhatjuk a történelmi tanulságot),hogy Ágh Istvánnak igaza lett. A magyar falu azóta is hanyatlik,a fiatalok azóta is felmennek a városba,de a magyar falu valahogy mindent túlél. Van. 

Nézzük meg,vajon miért nem szerepel kérdőjel a cím után. Talán valami belső bizonytalanság ez a költő részéről? Talán a Kádár-korszak légkörében már rákérdezni sem lehet a szabadságra?Pontosan,hogy nem. Ágh István azt üzeni számunkra,hogy ha már egyszer nem szabad mindenről énekeln,akkor énekeljünk arról,amiről szabad. Egyébként a költőnek nagyon is megvolt a véleménye az 1956-os forradalom és szabadságharcról,és az azt követő megtorlásokról. Ezt mutatja pl. Állványok városa 1957 című verse. 

A harmadik dolog,amiről szólni akartam ebben a kis könyvajánlóban,az az,hogy-végül is jó verseskötet a Szabad-e énekelni? A válsz egyértelműen igen. Akkor miért nincs jobban benne a magyar irodalmi köztudatban?Erre meg az a válasz,hogy azért,mert az 1956.utáni magyar költészet bivalyerős volt. Nagy László,Illyés Gyula,Juhász Ferenc,Pilinszky János,Weöres Sándor és sokan mások,köztük Ágh István is,olyan erős magyar irodalmat teremtettek,hogy olykor még remekművek is elsikkadtak ebben a remekmű-áradatban. A kortárs irodalomkedvelő csak kapkodta a fejét. 

Mi,kései utódok,ne kapkodjunk. Mi már ráérünk olvasni. Mert van mit.