Könyvekről mindenkinek

 A múltban már sokan, köztük igazán nagy tudósok is, tettek kísérletet arra, hogy a jogtörténetet összekapcsolják a civilizációtörténettel. Ezek a próbálkozások hol jobban, hol gyengébben sikerültek. Jany János:A világ jogrendszerei.Civilizációelmélet és jogtudomány című könyve egy, a korábbiaktól teljesen elérő elméletet állít fel.A kitűnő és alapos,a legújabb idegennyelvű szakirodalom pnotos ismeretén alapuló könyv minden egyes gondolatára nem térnék ki. Történészként- és recenzensként- reflektálnék ennek a nagyszerű- és rendkívül adatgazdag- könyvnek néhány gondolatára.  1.Fernand Braudelt nem nevezném klasszikusan " civilizációelmélet"- alkotónak, legalábbis nem abban az értelemben, amilyenben pl. Arnold Toynbee az volt. Braudel nem egyes civilizációk általános vonásait írta le, hanem éppen fordítva: konkrét jelenségeket meglétét, konkrét történelmi problémák megoldási módozatait kereste egy vagy  több adott térségben, országban, civilizációban. Tehát pl. adott egy történ

 A könyv címe Arnold Toynbee brit történész egyik-mottóként is idézett-aforizmájára utal,miszerint a történelem nem más,mint egyik átkozott dolog a másik után. Jodi Taylor műve szerencsére nem kultúrpesszimista,hanem nagyon is élénk,eleven,jó humorú,modern sci-fi,illetve inkább kalandregény,de ezt Olvasója válogatja. Következzék egy rövid spoiler,aki nem szereti,a következő bekezdés aljáig ugorjon!A főhős és narrátor Madeleine Maxwell (becenevén Max,de azért nőről van szó)ambíciózus fiatal történész,aki egykori tanára révén állást kap a St. Mary Történettudományi Kutatóintézetben. Különleges feladatokra képzik ki a munkatársakat:vissza kell utazniuk az időben,személyesen át kell élniük a múlt valóságát,dokumentálni kell mindent,így kell korrigálni történeti tudásunk hiányosságait. Mindeközben kívülállónak kell maradni,nem szabad beavatkozni az események menetébe. Ez nem minden jelöltnek sikerül. A peterloo-i vérengzéshez kiküldött munkatárs például megpróbált megvédeni egy anyát,kis hí